2012. június 25., hétfő

viktoriánus fuvallat...

Namost az ötlet még valamikor az ősszel fogant meg bennem, amikor a Downton Abbey egyik epizódjában láttam, hogy a kamrában a tejszínes köcsögöt valamiféle kis gyöngyökkel csicsázott horgolt kendővel takarták le a bogarak és egyéb szöszök távoltartása végett, és akkor ugyan még nem szökkent szárba az idea, de azért betápláltam a memóriámba későbbi megvalósításra. Aztán amikor a minap a Victorian Kitchen főcímzenéje alatt láttam egy pont ugyanolyat, úgy éreztem, hogy ez jel, ideje megvalósítanom a saját változatomat, nem él-he-tek kancsóterítő nélkül tovább. És akkor térültem-fordultam-kigondoltam, és sitty-sutty meg is csináltam ezt itt a képen:Ilyenkor nyáron ugyanis a fél életünket a kertben, a cédrus árnyékában töltjük egy jó könyv, a kézimunkám, és egy nagy kancsó hideg ital társaságában, ami rendszerint vagy jegescitromostea, vagy jegeslimonádé, vagy jegesbármimás, csak jeges legyen, és édes-savanykás, és mivel éppen ezt az ízvilágot preferálják a bogarak és egyéb szöszök is... szóval elkél a háznál az ilyesmi...
Az anyag fehér lenvászon, a fonal DMC 932, a mintához Aquarelle-től a Patchwork Royal Blue egyik kockáját választottam, a "nehezék" pedig baroque-metszésű Swarovski gyöngy, antikolt ezüstszínű fityegővel.Jellemző persze, hogy azalatt míg dolgoztam rajta, és amióta elkészült, szünet nélkül szakad az eső, fotózni is csak két égszakadás között tudtam, úgyhogy konkrétan használatba még nem vétetett... Ez olyan Murphys dolog, rendszeresen előfordul velem.

2012. június 15., péntek

rece-fice...

Még egy pipa a listámon.
Ezt a kis terítőcskét egy fehér vendégszobai/alkotókuczkóbéli kis asztalkára horgoltam, ami eredetileg virágtartóállvány, de nálam alkotókuczkói minőségében könyvespolc, amikor viszont vendég jön, akkor eltűnnek róla a könyvek, horgolt terítő kerül rá, meg szép kis metszett üvegpohár, egy szál virág, meg egy doboz papírzsepi, és már kész is az éjjeliszekrény.

Horgolás közben Váratlan utazás epizódokat néztem, és egy egész csacsogó kézimunkakört képzeltem magam köré, úgyhogy nagyon élveztem a munkát.
Kimondhatatlanul sokat szenvedtem a recehorgolással eleinte, na nem mintha bonyolult lenne vagy ilyesmi, de valamiért a mintáim mindig elcsúsztak, elnyúltak, meglappadtak, és sohase sikerült egy arányos alakot létrehoznom. Persze tudtam én mi a baj, az én pálcáim alacsonyabbak voltak, mint amilyen hosszú két láncszem, így nálam a négyzetkék nem négyzetkék lettek hanem téglalapkák. Böngészés közben aztán találtam egy blogot, aminek az írója pont ugyanígy járt, de végül pofonegyszerű megoldásra jutott: nála egy üres négyzet nem 2 láncszem + 1 egyráhajtásos pálca, hanem csak 1 lsz + 1 erp, és értelemszerűen a teli négyzet sem három egyráhajtásos pálca, hanem csak kettő. Nem tudom pontosan mitől, de ez nálam is működött, úgyhogy ezentúl én így horgolok recét, mert így arányos lesz a minta, és még gyorsabban is lehet haladni vele.
__________
Mivel a mintát én terveztem, elérhetővé teszem itt a blogon is,
hátha valakinek kedve szottyan meghorgolni:

2012. június 11., hétfő

még egy kész...

Potyognak a posztok a derült égből, de csak mert egy csomó kézimunkámmal pont most jutottam el a végkifejletig, még van egy pár majdnem kész, aztán jönnek újra a nagyobb falatok.

Véleményem szerint minden falusi háznak - vagy ahogy a franciák mondják maison de campagne - szüksége van egy kézzel hímzett Házi Áldásra, már persze csak ha hívő emberek lakják. Nálunk fennáll ez a feltétel, és mindenképp akartam is egyet, de olyat, ami azért illik az otthonunkba, vagyishogy nem túlságosan dédnagymamás. Megfelelő környezetben imádom a buja matyóhímzést, de az ebédlőnkben sajna túlontúl ekletikus benyomást keltene.

Amikor aztán megláttam Barbi mintáját, azonnal tudtam, hogy EZ AZ, ennél szebbet álmodni sem lehet, úgyhogy rögtön neki is gyürkőztem:

Minden rajta van, amit szeretek:
kék betűk,
rózsaszínű szívek...zöld kacskaringók,
lila madárkák...
sárga tulipántok, narancsszín bibével...
ugyan mi egyebet kívánhatnék még?

2012. június 10., vasárnap

4 és 1/4 kész, marad 7 és 3/4 (plusz egy)...

Na igen. A listám egyik pontja, a négy részes árnykép a konyhába, még egy ideig nem lesz kipipálható állapotban, de az elsőt azért megmutatom, mert az már elkészült.
Amikor vettük a házat, egy ideig nem akadt ötletem a konyha színét és dekorálását illetően, de egy szép napon megláttam és rögtön meg is vettem EZT a csidicsudi antik láboskát, és eldőlt a kérdés, zöld, ekrü és diófabarna parasztkonyhát alkotok, és azóta is rajta vagyok az ügyön, már készültek bele konyharuhák, került bele házilag felújított, zöldre festett-dióbarnára pácolt Singer-asztal, meg zöld fedelű kuka, és a konyhaszekrényt, meg a kéményt is szeretem benne, egyedül a csempézés nincs ínyemre, de azt az előző tulajtól örököltem, és kénytelen vagyok együtt élni vele. Mondjuk nem esik különösebben nehezemre, mert még a csempével együtt is ez a kedvenc konyhám a valaha volt konyháim közül, mert azok csak nyomi kis "főzősarkok" voltak, ez meg igazi konyha, hatalmas ablakkal, és csukható ajtóval, a hibáit meg idővel szépen kikupáljuk majd.

Szóval ebbe a miliőbe kerül majd az négydarabos árnyképsorozat, aminek az első darabja már kész, és kicsiben azt is megmutatom, milyen lesz az egész sorozat:

Link

2012. június 7., csütörtök

Négy kész, maradt nyolc (plusz egy)...

Emlékeztek még a Napirend-listámra tavalyról? Mert én igen. Nem mondom, hogy betartottam volna az aznap tett fogadalmamat, de most újra előszedtem, kicsit gatyába ráztam, naprakésszé tettem, és újra eldöntöttem sziklaszilárdan, hogy mostmáraztántényleg semmilyen körülmények között nem kezdek bele semmi újba, míg ki nem pipáltam mindent a listámon. Igaz, hogy a döntés, és a poszt megírása között eltelt röpke két órában azért mégis becsúszott egy plusz 1 darab, de utána rögtön eldöntöttem megint sziklaszilárdan, hogy...
Ezúttal a piros-fehér cirkalmakkal csicsázott, szeretve-szeretett mosókonyhám számára készült törülközőket pipálhatom ki a listáról, végre-valahára, ennyi hónap után. Nagyon elégedett vagyok az eredménnyel, már fel is akasztottam őket a helyükre, és most írom a figyelmeztető táblát, hogy aki beléjük meri törülni a kezét, annak kitépem az összes szempilláját.

Törülköző: DMC Serviette de toilette à broder
Fonal: DMC Coton Perlé 8_817 - Rouge Japonais
Minta: a mintákat Anton gyönyörű újrarajzolt mintái közül válogattam
(ezúton is köszönöm, hogy elérhetővé tette őket, legszívesebben mindet kihímezném)
Ezek a híres kacskaringók a falon,
de a mosókonyhának csak a egyetlen fala ilyen, a többi habfehér.

2012. június 5., kedd

Egy kenceficőz naplójából... IV.

Néhány tipp, ami a napokban felmerült a házi kenceficekészítésből kifolyólag:

1. Valaki emailben kérdezett az uborkakivonatról. Nos, én a linkelt terméket csak télen használom, mert akkor elég csoffadt kígyóuborkákat lehet venni, de nyáron saját magam készítem, nagyon egyszerűen: Lereszelek egy-két kígyóuborkát, naggyon-naggyon erősen kinyomogatom, leszűröm, és egy sötétszínű (kék vagy barna) patikai üvegben berakom a hűtőbe, 7-10 napig simán eláll. A reszeléket pedig - hogy semmi se vesszen kárba - belekeverem a reggeli zöldturmixunkba, vagy a délebédi zöldsalátába, egy részét pedig odaadom a teknőseimnek, mert ők egyszerűen imádják, teljesen bedugják a kis fejüket a reszelékkupacba, és cuppogva nyelik, mint kacsa a nokedlit, illetve mint teknős az uborkát.

2. Némely webáruházban árulnak készleteket kezdő kenceficőzök számára, alapanyagokkal, eszközökkel, tégelyekkel, és mérleggel. Nem rossz az összeállítás, de én magam máshogy állítanám össze, mivel nem vagyok híve a vízalapú hirdatálókrémeknek, korábban kísérleteztem velük ugyan, de mára már rájöttem, hogy feleslegesek a bőrnek, mivel felborítják a bőr vízháztartását, és pont a víztartalmú hidratálókrémeknek köszönhetően kezdünk el ráncosodni, és azoktól lesz az az érzésünk arcmosás után, hogy feszül, húzódik a bőr, és kívánja a krémet. Én már vagy éve nem használok hidratálókrémet, csak nagyon-nagyon vékonyan szoktam feltenni egy keveset a sheás kézkrémből, és onnan tudom, hogy sokkal jobb a bőrömnek, hogy előfordul néha, hogy arcmosás után el is felejtem rögtön bekenni, mégsem érzem soha azt a kellemetlen száraz, feszülő érzést. Meg persze megiszom mellette 2-3 liter vizet egy nap, az is elég jól hidratál.
Szóval visszatérve a készletre, én a fentiek miatt kihagynám belőle az emulgátorokat, mindent, ami a hidratálókrémekhez kell, és inkább méhviaszt meg egy jó gélképzőt tennék bele helyettük. Én ezt a listát állítottam össze, szerintem sokkal használhatóbb, és kijön belőle néhány egyszerűbb, de hatásos krém:

- egy precíziós mérleg (lásd 3-as pont)
- min. 1 hőálló üvegedény (250 ml-es)
- 100-200 gr sheavaj
- 2-3 hidegen sajtolt olajféle (oliva, mandula, ligetszépe stb)
- 2-3 fajta illóolaj ízlés szerint (levendula, teafa stb)
- méhviasz
- egy doboz e-vitamin kapszula (gyógyertárból)
- egy egyszerű gélképző (nálam a xanthán gumi a favorit)
- egy üveg desztillált víz (ioncseréltnek is nevezik, nagyobb boltokban a vasalós részlegnél árulják általában, nem drága)
+ 1-2 üvegtégely kb. 30-50 ml-esek
+ 1-2 újratölthető ajakápoló stift
+ egy tejhabosító alkalmatosság, klasszisokkal megkönnyíti a krémkeverést
+ egy zacskó szódabikarbóna vagy cink-oxid por, ha dezodort is akarunk készíteni

Tartósítószert az e-vitaminon kívül én nemigen használok, mert nem készítek víztartalmú krémeket, és csak a kézkrémet készítem egyszerre nagyobb mennyiségben, de az zsíros krém, és a hűtőben tárolom, soha nem romlott még meg, de ha valaki mégis kísérletezni szeretne vizes krémekkel is, akkor még valami tartósítószert is be kell szereznie, de sajnos nem tudom milyet érdemes, mert nem ismerem őket.

3. Precíziós mérleg. Ha valaki hosszabb távra tervezve vág bele a házi kozmetikumkészítésbe, akkor ezt a tételt nem nagyon úszhatja meg, de azt tanácsolom, hogy mielőtt döntesz, kérdezz rá a fodrászodnál vagy a kozmetikusodnál, mert ők gyakran használnak kozmetikai precíziós mérleget, és lehet hogy a saját eszközforgalmazójuktól beszerzési áron olcsóban meg tudják rendelni, mint a boltban kaphatókat. Ha jóban vagytok, akkor szívességből biztos megteszik. Ezt a fülest a sógórnőmtől kaptam, aki fodrász, ő ajánlotta nekem amikor szóbakerült, de addigra én már sajna beszereztem az enyémet, úgyhogy lecsúztam a bizniszről, de azért megjegyeztem, mint lehetőséget.

4. Időközben az említettek mellett találtam még pár magyar webáruházat, akik árulnak alapanyagokat és eszközöket, itt vannak a linkjeik, érdemes böngészni köztük:

- Creativiky
- Nagymami Kincsestára
- Hagyományosan.hu
- jomtom.hu
- Zöldbolt
- Andió
- ZöldABC

Ha találok még, vagy ajánlanak továbbiakat, akkor kiegészítem a listát.

Kérdéseket, óhajokat-sóhajokat szívesen várok kommentekben, vagy emailben, tőlem telhetően igyekszem válaszolni, vagy segíteni utánajárni ha valami felmerül.

2012. június 4., hétfő

Egy kenceficőz naplójából... III.

(Az uram tegnap felhomályosított, hogy a keneficeur az férfirag, én meg az nem vagyok, úgyhogy átneveződtem kenceficőzzé, mert az meg női rag, úgyhogy helyreállt a világ rendje.)

Ami most jön, az már kicsit nehezebben beszerezhető otthon, úgyhogy a végére hagytam, de azért mégis írok róla, mert ez az én kis luxuscikkem, a samponom, igazi keleti kényeztetés a szó legszorosabb értelmében
A keleti asszonyok egyik legősibb és legfontosabb szépítőszeréről van szó, a Savon Noir vagyis a marokkói fekete szappan, a marokkói argánolaj, amit folyékony hajnak is neveznek, és a Rhassoul, azaz a finomra őrölt marokkói láva-agyag keverékéről, ami egyrészt nagyon tiszta alapanyagokból áll, másrészt pedig tele van vitaminokkal, ásványi anyagokkal, finoman tisztít és ápolja a bőrt. Esetemben a fejbőrt, mivel én sampont készítek belőle.
Alapvetően nem csinálnék a samponomból ilyen faksznit, de nagyon-nagyon érzékeny fejbőrrel áldott meg az ég, az évek során annyi gondom volt vele, hogy hajlandó lettem volna bármit kipróbálni bármi áron, csak hogy végre rendbejöjjön a fejbőröm. Ez volt az egyetlen ami hatott, lassan egy éve használom, hetente egyszer, és azóta nyomtalanul eltűnt minden, ami annyit kínzott.

SAMPON
(hosszú vagy vastag szálú, sűrű hajra 1 adag,
rövid, vékonyszálú hajra 2 adag)

- 30 gr desztillált víz
- 30 gr savon noir (eukaliptuszos)
- 29 gr rhassoul
- 5 gr argánolaj

Csak összekeverem az összetevőket hajmosás előtt, és már ugrom is a kádba. Lustaságból ki szoktam keverni 3-4 adagot is egyszerre, és adagonként külön tégelyekben tartom a hűtőben felhasználásig.
(Most egy kis zárójeles puffogás jön, mert próbáltam utánanézni a magyar piacon, de elhűltem az áraktól, és a sok pacsmagtól, amivel megpróbálják átejteni a vásárlókat.
Argánolajat lehet kapni több helyen is, nem olcsó belőle 100 ml (kb. 3700 Ft), de csak kicsit drágább, mint amennyiért én szoktam venni, és a samponba úgyis csak 5 grammnyi kell belőle, nagyon sokáig elég.
A rhassoult viszont otthon horror áron adják, egyszerűen nem tudom felfogni, hogy kérhetnek egy icipici adagért (50gr) 800-900 forintokat. Én értem, hogy Magyarország messzebb van Marokkóhoz képest, mint Franciaország, és szállítási költség, meg minden, de az argánolajat is onnan importálják, és az csak 2-300 forinttal drágább otthon, mint itt, a rhassoul ellenben éppen az ötszöröse(!) annak, amit itt fizetek érte. Fél kilós kiszerelésben szoktam venni 1600 forintért, és ez a mennyiség 17-18 hajmosásra elég. Szerintem még postaköltséggel együtt is jobban megéri külföldről rendelni, mint otthon beszerezni.
Savon noirt otthon nem találtam, illetve egy helyen állítólag organikus savon noirt árulnak, de sajnos nem írták oda az összetevőit, így kicsit szkeptikus vagyok, bár a fotó alapján még ez jár legközelebb ahhoz, ahogy ki kell néznie, viszont a duplájába kerül, mint Franciaországban. Sok olyan terméket árulnak, aminek "állítólag" savon noir az alapja, csak fel van javítva kissé, meg finomított, de ennek éppen az a lényege, hogy nem kell feljavítani, mert önmagában egy csoda, és előfordul, hogy a feljavítással épp azt érik el, hogy elveszti a hatását, szárítja a bőrt, és érzékennyé teszi, nonszensz. Az igazi savon noirt fekete olivabogyóból és olivaolajból főzik, legfeljebb eukaliptusz illóolajat adnak hozzá, és semmi mást. Az igazi savon noirt onnan lehet felismerni, hogy se nem kemény, se nem folyékony, hanem egy olyan sűrű massza, amiből izommunkával kell kikanalazni a cuccot.)


Az eddigieken kívül tisztálkodásra szamártej szappant használok, ami nagyon bevált a bőrömnek, mert tiszta és bőrbarát. Korábban Eszter hasonlóan tökéletes kecsketejes szappanjait használtam, de a túl magas külföldi postaköltség miatt momentán nehézkes a beszerezése, úgyhogy áttértem a helyi szamártejesre, de ha legközelebb hazautazunk akkor újra feltankolok majd Eszter kecsketejes tsudáiból.

És van még egy nagyon hasznos dolog, amit nagyon kerestem, és sikerült is találnom, egy olyan folyékony szappan alapot, ami természetes, tiszta összevőkből áll, sls mentes, mesterséges illatanyagoktól mentes, nincs benne semmi színezőanyag, se agresszív tartósítószer, semmi bőrallergén tenzid. persze ezt is az Aroma-Zone-on talátam, Base lavante neutre BIO néven fut, minden INCI-finci összetevőjére rákerestem az AntalVali Hatóanyagkeresőjében, és átment a legszigorúbb szűrőn is. 2,5 literes kiszerelésben vesszük, és az a jó benne, hogy egyéni igények szerint lehet hozzáadni hatóanyagokat, illóolajokat. Főleg a férjem használja tusfürdőként és folyékony kézmosó szappanként, úgyhogy sokáig kitart, és nyugodt vagyok az ő bőrének egészsége végett is.

Ennyi volt a mondanivalóm a házi kenceficegyártásról, még két termék kísérletezés alatt áll, nevezetesen a házilag készített borotvahab a férjemnek, és a házi fogkrém, ha eredményre jutok, akkor még azokról is írok majd bejegyzést.

Remélem a soványka kommentszám ellenére azért valamennyire hasznosnak vagy informatívnak találtátok a kencefice sorozatot, és ha esetleg valaki kedvet kapott a házi kozmetikum kotyvasztáshoz, és esetleg nyelvi segítségre lenne szüksége a külföldről való beszerzéshez, akkor állok rendelkezésre, csak írj egy emailt.

2012. június 3., vasárnap

Egy kenceficőr naplójából... II.

Ma nincs bevezető, rögtön a receptekkel kezdem:

KRÉMDEZODOR

- 15 gr sheavaj
- 15 gr extra szűz olivaolaj
- 7 gr cink-oxid por
- 5 gr keményítő
- 6-6 csepp citrom és rózsafa illóolaj

Ezt a receptet egy az egyben átvettem Lukréciától, épp csak kicsit más mennyiségekkel. Nem szoktam túl sokat készíteni belőle egyszerre, mert a fele mennyiség is elég sokáig kitart, viszont mindenkinek csak ajánlani tudom, nálam már tavaly is bizonyított.
A cink-oxid por egy fehér színű, természetben előforduló anyag, antibakteriális hatású, a bőrbe nem szívódik fel, vékony filmréteget képez a bőrön, megóvja a külső hatásoktól, ezért szokták babapopsi krémekben használni, a Neogranormon is ettől olyan fehér például. Elég olcsón lehet hozzájutni Magyarországon is, találtam ITT és ITT és ITT is.

A sheavajat gőz fölött összeolvasztom az olivaolajjal, leveszem tűzről, hozzákeverem a cink-oxid port, a keményítőt, és amikor már igazán kihűlt, akkor hozzáadom a citrom és rózsafa illókat. Ezzel a két illóval nagyon finom és friss illatú lesz a krém, én már az első keverés óta ezt használom, mert nagyon jól harmonizálnak egymással, de persze nyugodtan ki lehet próbálni más illatokat is.
Amikor elkészült, tégelybe töltöm a krémet, és szobahőmérsékleten 24 órát állni hagyom, hogy összeérjenek benne a dolgok, és kialakuljon a végső textúrája.


ARCTONIK
kétfázisú arctisztító és sminklemosó száraz bőrre

- 1 citrom leve
- körömvirágfőzet
- 10 gr búzacsíraolaj
- 5 gr lenmagolaj
- citrom és levendula illók (kb. 20-20 csepp)
- E-vitamin

Kifacsarom egy citrom levét, leszűröm, és hozzáadok annyi körömvirágfőzetet, hogy együtt 75 grammot tegyenek ki. Egy másik edénybe kimérem az olajokat, hozzáadom az illókat és a vitamint, jól összekeverem, majd összeborítom a citromos körömvirágfőzettel.
Természetesen soha nem fog összekeveredni a két rész, ezért használat előtt mindig jól felrázom az üveget, vattapamacsra öntök belőle egy keveset, és átdörzsölöm vele az arcomat. Sminklemosásra is alkalmas. Kb. egy hónapig eláll.


KÉZKRÉM, SEBKENŐCS

- 120 gr vaj (shea + kakaó)
- 12-12 gr olaj (körömvirág, sárgarépa, orbáncfű, aloe, oliva)
- 15 csepp kamillailló
- 25 csepp teafaolaj
- 30 csepp levendulailló

Ez nálunk az univerzális bibikrém, mindenre ezt kenjük, mint a windexet a Bazi nagy görög lagziban. A férjem orvosként egy átlagos rendelői napon több tucatszor mos kezet, minden páciens után minimum, aztán még ott van a műtét előtti bemosakodás, ami szintén nem túl bőrbarát, úgyhogy szegénykémnek a kézbőre állapota egy állandó probléma volt korábban, télen sebesre repedezett, fájt és nagyon csúnya volt, bármit kent rá, semmi nem használt. Amikor aztán felfedeztem a házi kenceficék világát, az első dolgom volt kifejleszteni egy hatékony bibikrémet neki, beleborítottam mindent ami nyugtat és gyógyít és fertőtlenít, jó sokáig kísérleteztem az arányokkal, és végül ez lett a végeredmény, a tökéletes kézkrém száraz, problémás bőrre. Azóta teljesen rendbejött a férjecském keze, idén télen egy kicsit sem repedezett ki, mindig puha volt, és egészséges.
Jó nagy adagokat szoktam belőle főzni egyszerre, néha még a dupláját is a megadott mennyiségnek, mert gyorsan fogy, a férjem naponta többször is bekeni vele a kezét, és én is, ha kiszárad a házimunkától.
A shea és kakaóvajat gőz fölött összeolvasztom az olajokkal, majd leveszem a tűzről, és ha kissé kihült, akkor hozzákeverem még az illókat is. Két nagy tégelybe töltöm, és beteszem a hűtőbe, és ott is tartom, és mindennapi használatra mindig csak annyit kanalazok ki belőle, amennyi egy kisebb (30-50 ml-es) tégelyben elfér, nekem is van egy állandó kis tégelyem, a férjemnek is, és a munkahelyén is tart egyet belőle. Hűtőben jó sokáig eláll, de ezt még nem teszteltem, mert nálunk elég hamar elfogy, másfél-két havonta újrafőzöm a fenti mennyiséget.


TESTÁPOLÓ TÖMB (1 "muffinnyi" darab)

- 30 gr kakaóvaj (vagy sheavaj, vagy mindkettő)
- 15-15 gr mandula- és jojobaolaj
- 13 gr méhviasz
- 1 púpozott tk. keményítő
- 15-20 csepp levendulailló

Erről már írtam itt egyszer a Kacatérián, úgyhogy most csak címszavakban, hogy egy helyen legyen az összes recept: A vajat és az olajat gőz fölött összeolvasztom a méhviasszal, majd leveszem a tűzről, és hozzákeverem a keményítőt (ettől púderes hatása lesz a krémnek), belecsepegtetem az illóolajat, és formába öntöm. Bármilyen szilikonforma megfelel, abból könnyű kiszedni. Pár óra alatt kihűl és megdermed a töm, ki lehet szedni a formából, és használatba venni. Én zuhanyozás után, még a kádban szoktam vele átdörzsölni a vizes bőrömet, úgy jobban beszívja a krémet, és finom puha lesz tőle a bőr.


Mára ennyi, holnap jövök a maradékkal,
nézzetek be, ha van kedvetek!

2012. június 2., szombat

Egy kenceficőr naplójából... I.

Idestova jó másfél éve már, hogy leszámoltam a bolti testápoló szerekkel, miután egy nap nekiduráltam magam, és minden itthon lévő szépészeti és higiéniai áru összetevőit áteresztettem az AntalVali Hatóanyagkeresőjén, és az az eredmény jött ki, hogy az addig használt holmik összetevőinek alig 1-2 %-a nem káros a bőrre, a többi mind méreg. Röviden szólva. Első nagy felgerjedésemben nekiestem a házi kencefice gyártásnak, felkutattam mindent, amit erről találtam, kevertem-kavartam, készítettem bonyolult és kissé kevésbé bonyolult krémeket, temérdek anyagot olvastam róla három nyelven, egyszóval leástam magam a téma fenekéig.
Azután kicsit lelohadt a lelkesedésem, és kezdtem a dolgot a praktikus oldaláról megközelíteni, átgondoltam, hogy mire van szükségem, és összeállítottam egy olyan kollekciót, ami egyrészt a saját és a férjem igényeihez lett igazítva, másrészt pedig az egyszerűség és beszerezhetőség követelményeinek is megfelel. Fontos volt, hogy olyan recepteket találjak, amiket nem tart sokáig elkészíteni, minél kevesebb alapanyagból állnak, és azok minél természetesebbek, egyszerre esetleg nagyobb mennyiséget is el lehessen belőlük készíteni, vagy pillanatok alatt összedobhatóak, és lehetőleg minden hozzávalót egyetlen helyen beszerezhessek jó áron. Hát mondhatom, disznó szerencsém volt, mert rátaláltam az Aroma-Zone nevű webáruházra, ami nagyjából a házi kenceficekészítés walhallája, az égvilágon minden kapható, megfizethető áron (már francia viszonyokhoz képest), és egyszerűen felfoghatatlan mennyiségű információval van telepakolva. Minden egyes terméknek saját adatlapja van, amin minden létező tudnivaló le van írva, hogy honnan származik, milyen tisztaságú, milyen a minősége, minden gyógyszertári adat róla, színe, szaga, meddig áll el, hogyan kell tárolni, milyen érzékenységű bőrre ajánlják, aztán részletesen le van írva, hogy miért jó a bőrnek, miért jó a hajnak, a körmöknek stb.
Aztán jönnek a receptek, amik meg vannak adva 50ml-es és 100 ml-es mennyiségre is, ezen belül a hozzávalók mennyiségét megadják grammban és ml-ben is. Megmondja, hogy ehhez a hozzávalók kb mennyibe kerülnek, mennyire nehéz elkészíteni, mennyi ideig tart elkészíteni, és hogy meddig áll el, milyen bőrre jó (ekcémás, száraz, zsíros, korpás, repedezett stb.)
A hatóanyagoknál (pl: Q10) hasznos táblázatokat ad arról, hogy mennyi kell belőle egy 50-100-200 grammos krémbe, és még az eszközöknek, tartótégelyeknek is van saját lapja, részletes tutoriallal a használatukról, tisztántartásukról stb.
Rengeteget tanultam belőle, és tanulok a mai napig, még egy év alatt sem értem a végére.

Most másfél év után arra gondoltam, hogy a számomra bevált és véglegesre kikísérletezett recepteket egy helyen összegzem itt a Kacatérián mondjuk három egymást követő posztban, hátha más is kedvet kap hozzá, és legalább nekem sem kell majd a hajamat tépve keresgélni az itt-ott kallódó cetliket, hanem végre egy helyen tartom majd őket.

Még a receptek előtt annyival szeretném kiegészíteni a mondandómat, hogy elsőre ez bizony nem kis befektetés, de idővel visszahozza az árát, sőt kezdetben nem is érdemes túl sok alapanyagot megvenni, mert kevésből is lehet jó dolgokat készíteni. Elég egy-két illóolaj, egyféle vaj (shea!), max 2-3 olajféle elegendő is, ezenkívül összegyűjthetünk alaposan kitisztított üres tégelyeket, üvegeket, így abba sem kell beleinvesztálni pénzt. Ami a felszerelést illeti, rendszeresíthetünk egy tűzálló üvegpoharat, én sokáig egyetlen ilyen pohárban kevertem az összes krémemet, meg egy kis tejforraló edényt a gőzfürdőnek.
A két legfontosabb eszköz azonban, amit nem nagyon érdemes megspórolni, mert felbecsülhetetlen segítséget nyújt a kotyvasztáshoz, az egy kozmetikai precíziós mérleg (én 17 euróért vettem az enyémet), illetve egy picike robotgép, pont olyan, mint a nagy konyhai, csak kicsiben, 6 euróba került, egy elemmel működik mindössze, és úgy kever, mint egy kisangyal. Ez utóbbit azonban ki lehet váltani egy tejhabosító alkalmatossággal is, azt mindenhol lehet kapni otthon is, olyan 700-800 forintért.

Az Aroma-Zone Magyarországra is szállítja ugyan a termékeit, de mivel ez egy magyar blog magyar olvasókkal, szeretnék segíteni a hozzávalók hazai felkutatásában, így összeszedtem pár magyar webáruház linkjét is, ahol be lehet szerezni alapanyagokat, tégelyeket és eszközöket, ahogy nézem elég jó áron, sok mindent olcsóbban is, mint itt Franciaországban, másokat viszont sajnos horror árakon, többszöröséért, mint itt, elég változó. Ezeket találtam ill. ismerem, ha tudtok még más helyeket is, akkor jelezzétek a kommentekben, én meg beleírom a posztba utólag:
- Bionom Biobolt
- Cosmio
- ökokuckó
- SheaNatura webáruház
- Naturkence webáruház

És végül jöjjön akkor pár recept, aztán holnap folytatom a többivel:

AJAKÍR (2 db.-hoz)

- 3 gr sheavaj
- 3 gr szőlőmag olaj
- 3 gr méhviasz
- 3 csepp B5 vitamin (pantenol)
- 10 csepp levendula illóolaj

Egy pici tálkában gőz fölött összeolvasztom a shevajat a szőlőmag olajjal és a méhviasszal, majd leveszem a tűzről, és hozzáadom még a cseppeket, majd villámgyorsan a stiftekbe töltöm, mert nagyon hamar megdermed a viasz miatt. Eleinte kicsit szerencsétlenkedtem a stiftekkel, nehéz volt beléjük tölteni a folyadékot, hogy ne boruljanak fel, vagy ne csorduljon túl, de a férjecském csinált nekem egy kis állványt, egy sima kis alakú kartondobozon vágott pár akkora lyukat, mint a stift, azóta is azt használom, csak beleállítom a stifteket, és már nem is kell aggódnom a borulás miatt. Miután beletöltöttem a cuccot, berakom őket a hűtőbe 10 percre a dobozzal együtt, utána már használható is. Én egyszerre négyet szoktam készíteni, egyet használok az éjjeliszekrényemen, egyet a táskámban, kettő meg szépen vár a sorára a hűtőben, így max két havonta kell újat készítenem, de inkább még ritkábban.


ARCRADÍR (1 adaghoz)

- 1 gr gomme xanthane (xantán gumi)
- 1 dl desztillált víz (de használhatunk hozzá virágvizeket
vagy lefőzött és kihűtött gyógyteát is)
- 1 ek darálatlan mák
- pár csepp uborkakivonat (elhagyható)
- 10 csepp levendula illóolaj

Na ez a xantán gumi nálam favorit, az AntalVali hatóanyagkereső ezt írja róla: "Biotechnológiai úton előállított gélképző. Nagyon jó bőrbarát tulajdonságokkal rendelkezik. A poliszacharidok közé tartozik." És tényleg az, ez egy nagyon gyorsan működő gélképző, azaz zselésítő anyag, por formájában kapható (a SheaNaturában pölö csak 150 forint 10 gramm, ami pont 10 adag arcradírhoz elég). Egy perc alatt össze lehet dobni belőle egy arcradírt fürdés előtt, még a legelfoglaltabb háziasszonyoknak is akad rá idejük. Nagyon nem mindegy azonban, hogy milyen a por és víz aránya, ITT találhattok egy táblázatot róla, de én leggyakrabban az 1 deci víz + 1 gramm port használom, ez egy elfogadhatóan sűrű zselé lesz, amibe keverhetek még mindenféle jóságot, ami használ a bőrömnek. Leggyakrabban ez a jóság sima darálatlan mák szokott lenni, egy szűrőben alaposan átmostok belőle egy evőkanálnyit, és hozzákeverem a zseléhez, istenien lepucolja az elhalt hámsejteket, hozzáadok még valami illóolajat, általában levendulát, mert az nyugtatja a bőrömet, meg egy kis uborkakivonatot, mert az meg tele van vitaminnal, és fincsin hidratálja a bőrt, de nyugodtan kihagyható. Ez a mennyiség elég egy arcradírhoz, meg egy kézradírhoz, nem is szoktam belőle többet csinálni, hogy mindig friss legyen, hetente egyszer használom.
Ja még annyi, hogy ez a xantán gumi olyan gyorsan sűrűsít, mint az istennyila, először kimérem a vizet, külön a port (meglepően sok ám az az egy grammocska), és nagyon apró adagokban keverem bele a vízbe, folyamatosan keverve megállás nélkül. Ilyenkor nagyon hasznos a kis robotgép vagy a tejhabosító alkalmatosság.


ORRKENŐCS (1 kis tégelynyi)

- 4 gr sheavaj
- 4 gr extra szűz olivaolaj
- 2 gr méhviasz
- 7-7 csepp eukaliptusz és borsmenta illóolaj

Abszolút orrkenőcs függő vagyok, szeretek ugyanis lélegezni, úgyhogy én már megfázás előtt bekenem vele az orromat, télen minden este ezzel alszom el, úgyhogy mindig van itthon belőle. A shevajat, az olivaolajat, és a méhviaszt összeolvasztom gőz fölött, majd leveszem a tűzről, kicsit hűlni hagyom, belekeverem az illólajokat, kis tégelybe töltöm, majd berakom a hőbe egy fél órára. Aztán kiveszem és lehelyezem az éjjeliszekrényemen. Ősztől tavaszig elfogy két kis tégelynyi, aztán következő ősszel újat főzök.


Folyt. köv. holnap, új receptekkel, maradjatok velünk!