megkésve bár, de a Creativáról...

Mindig elfelejtem lefotózni a kézműves kiállításon zsákmányolt szajrét, és mire eszembe jut, addigra kifogy az elem, és mire elmegyek venni egy újabb csomaggal, megint elfelejtem. Ez a 22-es csapdája. De most kitörtem az ördögi körből és fotóztam, és föl is teszem.

Így nézett ki a hely a karzatról, majd' bele rendült a kicsi lelkem a látványba, a férjemnek úgy kellett visszafogni, hogy ne a falon másszak le, hanem keressem meg előbb a lépcsőt. Keresztszemes és kötős-horgolós pult nem volt túl sok, de a varrólányok, a scrapbook-ozók, és a gyöngyfűzők biztos a kardjukba dőltek volna, ha látják miből kell választani: de ott édes a szenvedés is, és boldog a gyötrelem...A legjobban úgy lehet ellentállni a kísértésnek, hogy az ember egész egyszerűen nem visz magával pénzt, és akkor nincs mit elkölteni, és bár én ugyan egy pillanatra sem akartam ellentállni a legparányibb kísértésnek se, mégis úgy alakult, hogy muszáj volt, ugyanis a legtöbb helyen nem lehetett kártyával fizteni (csak a büfében), nálunk meg alig volt készpénz, a csekkönyvünk itthonmaradt, és mire odaértünk az automata még a lelkét is kilehelte, egy árva cent sem volt már benne, kilométerekre voltunk a várostól, odakint pedig az évszázad legnagyobb vihara dühöngött. Kénytelen voltam hát abból gazdálkodni, ami a zsebemben lapult, és végül ez lett az eredmény: némi vászonnemű, hogy legyen miből varrogatni ha megérkezik a karácsonyi ajándékvarrógépem (és ha már előbb keresztül-kasul varrogattam egy rossz lepedőt), néhány fából való kis jóság, pár gyöngy, és két papírcakkozó alkalmatosság, mely használatba vétel után olyan kis csicsákat cakkoz a papírra, mint ami a lila és sárga cetliken látszik itt alant (a Manci nem a Creativáról van, őt a Helentől kaptam, csak olyan kényelmesen elfészkelődött a képen, hát rajtahagytam):
Az ászok ásza azonban még csak ekkor került a szemem elé, és mindenki beláthatja, hogy ezt bizony sehogysem hagyhattam ott. Egy euro híján össze is kapartuk rá a fillérkéket a pénztárcák aljáról, táskáink redői közül előlhalászva, és mikor eszünkbe jutott a bevásárlókocsihoz őrizgetett 1 euros érme az autó kesztyűtartójában, akkor az én Hős és Nagyon Bátor uram kivágtatott érte a förgetegbe, csak hogy meglegyen a boldogságom, pedig bőrig ázott, és még a nadrágja is elszakadt.
Így lett nekem házi gravírpasztám, meg a hozzávaló mindenfélém (próbáltam úgy fotózni, hogy látszódjon a kész minta, de csak ennyi tellett tőlem, bocsi):
Nagyon egyszerű a használata: a sablonformát rá kell illeszteni az üvegpohárra, de nem kell rögzíteni, mert simán rátapad valami elektromicsoda-vonzás miatt (ezt a részt nem értettem), aztán egy spatulával föl kell vinni ezt a depolírozó pasztát, és mindössze egy percig kell rajta hagyni, majd lemosni bő vízben. Gumikesztyű használata kötelező! Ahol a paszta éri az üveget, ott az enyhén reszelőssé és mattá válik, tehát ez nem festék vagy ilyesmi, hanem konkrétan lemarja az üvegről a polírt. Elegáns, és finom mintázatokat lehet így belevésetni üvegpoharakba, vázákba, tégelyekbe vagy akár tányérokba, sőt állítólag még színes cserépholmikon is működik a dolog.

Segítség!

Kedves Valaki, Akárki, Bárki és Mindenki, aki gyűjti az angliai Cross Stitcher Magazine számait!
Menthetetlenül beleszerettem két Angela Poole-mintába, ami az újságban jelent meg, de sehogysem sikerül hozzájutnom azokhoz a számokhoz, így ezúton szeretném a segítségeteket kérni a minták megszerzéséhez. Akinek megvan a két kérdéses szám, és van ideje meg indíttatása rá, megtenné-e a kedvemért, hogy kifényképezi, vagy beszkenneli a szeretve vágyott mintákat, és elküldi nekem mdmselle@gmail.com-emilcímre? Bármit kérhet cserébe, de igazán bármit!

Hálás köszönet előre is!

Ez az egyik - 2009 Január, 208. szám

Ez pedig a másik - 2009 Június, 213. szám

az új ideámról...

Erre a darabra azért vagyok különösen büszke, mert teljesen saját ötletből született, ez a prototípus, az Első Darab.
Az úgy volt, hogy ugye én állandóan ilyen kockákokat hímzek, azsúrozott lencsíkokra, amik nagyon szépek, csak éppen semmire sem jók, de hát ez az én saját külön dilim. Viszont az igazat megvallva, én nem igazán szeretem az olyan dolgokat amik csak szépek de semmire sem jók, mert alapvetően az alkalmazott művészet híve vagyok (iparművészet vs. szépművészet), ezért van az is, hogy viszonylag ritkán hímzek képet a falra, mert egy idő után már nem férnék be a lakásba tőlük. Különben is, szeretem ha a képeim harmonizálnak egymással és a környezetükkel is, úgyhogy el tudom képzelni, hogy kihímzek egy képsorozatot egy falra, ahová különösen illik, és ahol jól megfér a tapétával, meg a kárpitokkal, de csak azért mert tetszik egy kép, nem hímezném ki, ha nem illik a berendezéshez.

De visszatérve a csíkokhoz, a fenti okok miatt érthető talán hogy mennyire bosszantott a hasznavehetetlenségük, úgyhogy végül múlt héten reggelinél leültem ötletbörzézni, hogy kisüssem mit is készíthetnék belőlük, de a tokvarráson túl semmi nem jutott az eszembe. A férjem azt mondta, nyugodtan varrjak belőlük kis tokokat, már úgyis annyi kis értelmetlen csecsebecsém hever itt szerteszét, hogy eggyel több már igazán nem számít, sőt, ha valamelyik kis bizbazt beleteszem a tokba, akkor legalább a tok értelmet nyer. Tudjátok, mint amikor a Malacka meg a Micimackó meggyőzte a Fülest, hogy nem is olyan nagy baj, hogy a Micimackó megette a Füles szülinapi mézadagját, a Malacka meg kipukkantotta a lufit, mert így legalább a kipukkant lufit tarthatja az üres mézesbödönben, milyen praktikus...
Szerencsére én nem vagyok Füles, akit ilyen könnyen meg lehet vezetni, úgyhogy tovább törtem a fejem, miközben tejet ittam a magas hengerpohárból. És AKKOR kattant be! Tokot csinálok a hengerpohárnak és abban tartom majd a kötőtűimet!

És akkor meglódult a fantáziám, és elkezdtem jegyzetelni, mert ha mondjuk szerzek magasabb hengerpoharat, akkor virágvázák, ceruzatartók, kötőtűtartók tucatjait készíthetem ugyanezzel a módszerrel, mindenféle színből, bármely alkalomra (karácsonyi asztalra karácsonyost, tavasszal csupa ragyogó színnel varrottat, nyárra napraforgósat, a vendégek jönnek, akkor ropit tálalhatok benne), mindig feldobhatom valami új színnel és formával a kandallópárkányt, az ablakmélyedést, a terített asztalt, sőt még ajándékba is adhatom.

Szóval ez az egyik új játékom (a másik a köv.bejegyzésben), most sorozatgyártásba kezdek, először is egy karácsonyi készletet készítek majd, hogy időben kész legyek vele az ünnepre, aztán mondjuk egy házassági évfordulósat februárra... Csúcs!

Mondtam már...

...hogy én is Furoshiki-lány lettem? Ez itten az enyémkém:105 x 105 centis, azaz táskaméret. Csudaédes, nem?

Mi?! Hogy mi az a Furioshiki? Hát ez a Furoshiki:

Spud & Chloë - Bumble Up Scarf

Ez még nem az a Nagy Kötős Poszt, a linkekkel, meg mindenekkel, ez csak egy olyan Kicsike Kötögetős Posztocska, arról amin épp most dolgozom. Spud és Chloë a két legkedvesebb barátom most nekem, ők a Blue Sky Alpacas új termékei, pihepuha fonalakkal, káprázatos színekkel, nem lehet ellenállni nekik.
Az a jó ebben a vastag Outer fonalban, hogy gyors sikerélményt biztosít, ennek a sálnak úgy nagyjából délután három körül kezdtem neki, és az én igen-igen kezdő tempómmal is idáig jutottam este hétre. Super bulky! Szombaton ebben a sálban megyek vízitornázni, aztán megsétáltatom a városban, hogy mindenki lássa majd, de igazán mindenki :-)

(sajnos nem sikerült jól lefotózni a színeket, igazából nem ennyire jajdezöld ez, sokkal pasztelesebb árnyalatú)
yarns: Spud & Chloë Outer - Soapstone (#7200), Peat (#7204)
needles: Clover Bamboo 10mm
pattern: Bumble Up Scarf by Kim Hamlin

Creativa - Nantes

Ide megyek a jövő hét végén. 150 kiállító, új technikák bemutatása, gyorstalpaló kézművestanfolyamok, 40.000 látogató minden évben, minden témában, csupa szépség és gyönyörűség:

Helló, helló!

Nos, vége a nyárnak - mostmár itt is vége végre - én pedig visszafecskendezem magam kreatív világomba. Teljes gőzzel alkotok, egyszerre hímzek, kötök és horgolok, illetve az utóbbi kettőt egyelőre csak lelkesen tanulom, mondhatom vajmi kevés sikerrel, de nem adom fel míg egy darabban látsz.
A kötésről majd írok egy hosszabb posztot, most inkább megmutatom legutóbbi munkámat, egy csinos kis párnát, amit az alkotókuckóm sarkába szánok majd.
Minta: A mon ami Pierre ; fonal: DMC 5200, 498 ; anyag: natúr lenvászon

egyik oldal:

másik oldal:A Rongyozsák-project kék oldalában is tettem némi előrehaladást, már untam egy kicsit a sok pirosat, úgyhogy párhuzamosan hímzem a két oldalt.
Így állunk most: