A következő címkéjű bejegyzések mutatása: apróholmi. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: apróholmi. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. szeptember 21., szerda

Egy kész, maradt tizenegy...

A napirendemnek hála - amit persze nem tartottam be, viszont sebesebb munkára ösztönzött - már el is készült egy téma a TucatListáról, méghozzá a sormintás lenvászon kéztörlők. Ezeket a darabokat a funkció mellett egy-egy szeretve szeretett kincsem ihlette, amiket oda is fotóztam melléjük.

Becsipkézett kéztörlők a fürdőszobába az idevetődő vendégek számára. Azért a vendégeknek, mert nekem nincs szívem összevizezni őket, vendégek meg amúgy is csak fényévente egyszer jönnek ide, és általában az is az anyukám, aki elég megbízható ahhoz, hogy neki se legyen szíve összevizezni őket:A kompozíciót a legszebb Sajou hölgyek ihlették (akiket szintén nincs szívem befonalazni), a mintákat Anne Van Damme: Dentelles, galons & rubans című könyvéből néztem ki,
a fonal DMC 3802, a csipke pedig a helyi kézműves boltból való:Díszkonyharuhák a zöld konyhámba. Azért dísz, mert teljességgel kizárt, hogy én ezeket bepiszkítsam, csak nézni szabad, de azt nagyon:Afféle homesweethome stílusban képzeltem el őket, vidéki jelleggel, és a legtündéribb Theodora Cleave gombjaim ihlették, amiket időtlen idők óta őrzök féltékenyen, és néha előveszem, hogy gyönyörködjem bennük egy kicsit. Minták lsd. fönt, fonal DMC Perlé 8/580, a csipkét pedig a drága Laucicától kaptam ajándékba, egyenesen a provence-i nagyipadlásról!
Díszkonyharuhák az anyukám barna konyhájába, megelőző csapásként, mivel ő elvből elkunyiz mindent, amit enkezemmel készítek, de ezúttal eleve számítottam rá, így neki is hímeztem/csipkéztem dolgokat, hogy a föntieket végre megtarthassam magamnak:Csuhékisasszonykáim ihlették, akik a kandallópárkányon laknak: a csukott napernyős Anne Shirley, a nyitott napernyős pedig természetesen Diana Barry. Minták ugyanonnan (ha jól emlékszem), fonal DMC 839, csipke Sajou:

2011. január 5., szerda

dekörkép: színes-mintás öntapadó ragasztószalagok

Talánh kezdekh máhr elfelejteni magyahr, mert sajnos be kell valljam, hogy a leghalványabb fogalmam sincs róla, hogy hogy hívják magyarul ezeket a "japanese masking tape" és "fabric tape"-nek nevezett jóságokat, mindazonáltal olthatatlan rajongásomat bírják. Minden ezekkel van most tele, akárhová nézek, mindent beborítanak, csodaszép minták, gyönyörű színek, ezerféle felhasználási mód. Nagggyon nehéz megállni, hogy ne vegyek még egyet, aztán még egyet, és végül még egyet, mielőtt még egyet vennék...Megmutatom milyen csiniségeket készítettem a szalagokból az elmúlt hetekben.

Az első ez a...ööö... na tessék ezt sem tudom, hogy mi magyarul, pedig az uzsonnazacskókhoz szokták adni, nevezzük mondjuk műanyaggal bevont záródrótocskának. Az öntapadós szalagokkal ezt a témát is újra lehet gondolni, mondjuk így:
Az elkészítése nagyon egyszerű, leszakajtok egy darab szalagot, ráillesztek egy darab drótot, aztán leszakajtok még egy szalagot, és a tapadós felével lefelé ráragasztom az előzőleg leszakajtott szalagra, a felesleget meg levágom.A következő lépés a papírklipszek felturbózása volt:
Végül pedig a ruhacsipeszeimet piroskockáztam be, így még jobban harmonizálnak ugyanis a mosókonyhám piroscirádás falaival: