kettő kész, maradt tíz...

Elkészült a nagyikoczkás mamuszkám is, gyorsmenet, csak 12 négyzetblokk kell hozzá, aztán egybehorgolni az egészet (vagyis kettőbehorgolni, hogy pontos legyek). Biztos lejárt lemez már ez a mamuszka horgoberkekben, de nekem vadonatúj, a Purl Bee-n találtam az ötletet, és hozzá a részletes összeszerelési útmutatót, kezdőknek kiváló:

Pöndörsarok, manóstílusban:Juhliska volt a legfőbb segítségem, végig lelkesen drukkolt nekem,

és gombolyagtámaszt nyújtott:3-as horgolótű, fonal: Spud & Chloë
(7506-Toast ; 7509-Firecracker ; 7511-Chipmunk)

dekörkép: színes-mintás öntapadó ragasztószalagok

Talánh kezdekh máhr elfelejteni magyahr, mert sajnos be kell valljam, hogy a leghalványabb fogalmam sincs róla, hogy hogy hívják magyarul ezeket a "japanese masking tape" és "fabric tape"-nek nevezett jóságokat, mindazonáltal olthatatlan rajongásomat bírják. Minden ezekkel van most tele, akárhová nézek, mindent beborítanak, csodaszép minták, gyönyörű színek, ezerféle felhasználási mód. Nagggyon nehéz megállni, hogy ne vegyek még egyet, aztán még egyet, és végül még egyet, mielőtt még egyet vennék...Megmutatom milyen csiniségeket készítettem a szalagokból az elmúlt hetekben.

Az első ez a...ööö... na tessék ezt sem tudom, hogy mi magyarul, pedig az uzsonnazacskókhoz szokták adni, nevezzük mondjuk műanyaggal bevont záródrótocskának. Az öntapadós szalagokkal ezt a témát is újra lehet gondolni, mondjuk így:

Az elkészítése nagyon egyszerű, leszakajtok egy darab szalagot, ráillesztek egy darab drótot, aztán leszakajtok még egy szalagot, és a tapadós felével lefelé ráragasztom az előzőleg leszakajtott szalagra, a felesleget meg levágom.A következő lépés a papírklipszek felturbózása volt:

Végül pedig a ruhacsipeszeimet piroskockáztam be, így még jobban harmonizálnak ugyanis a mosókonyhám piroscirádás falaival:

Tipp - Ehető virágok

Az is jó a karácsonyban, hogy ilyenkor olyasmihez is hozzá lehet jutni, amihez máskor nem (illetve ez esetben csak télen nem). Idén például két kis tálca tarka violát zsákmányoltam, amivel a mai desszertet cicomáztam fel: egy sütet vaníliás-juharszirupos molnárkát. Tavasszal első dolgom lesz néhány cserépben elvetni egy marék ehető virágmagot, és mutatós dekorációs kellékeket nevelek majd belőlük.

Mondtam már...

...hogy én is Furoshiki-lány lettem? Ez itten az enyémkém:105 x 105 centis, azaz táskaméret. Csudaédes, nem?

Mi?! Hogy mi az a Furioshiki? Hát ez a Furoshiki:

fonalakról...

Általában DMC-fonalakat használok a hímzéseimhez, de nagy lelkesedéssel próbálok ki bármi mást is, ami felkelti a figyelmemet. Néha aztán bejön, néha nem, de szeretek kísérletezgetni velük.
Pár hete fedeztem fel a L'atelier du pic vert nevű weboldalt, ahol saját készítésű, kézzel festett fonalait árulja Sophie Pérot. Most ezeknek a fonalaknak a lázában égek, hihetetlenül ragyogó, élő színeket varázsol azokra a fonalakra, általában virágok, gyümölcsök, vagy más természeti szépségek ihletik meg, és én mondom, nem hibáz el egyetlen árnyalatot sem. Minden évszakban más a kínálat, az évszaknak megfelelő színekben, és addig kapható egy-egy szín, míg ki nem fogy belőle a hölgy, akkor aztán új művet alkot.
Itt látható a két aktuális kedvencem: a Fruits Rouge és a Pensée. Melléjük illesztettem egy-egy képet arról, ami ihlette a fonal színeit, így talán érzékelhetőbb, micsoda mesterműról áradozok itt ilyen lelkesen:

(kattintsd nagyobbra!)

Az egyik kedvenc tervezőnőm (Alice and Co) már vagy másfél éve dolgozik ezekkel a fonalakkal a blogján, érdemes odalátogatni, mert ott szinte minden árnyalat látható "munka közben", amellett maga a blog is egy igazi gyöngyszem :-)

gyűlnek a gombok...

Névnapom alkalmából életem párja kijelentette, hogy virtuálisan beszabadulhatok az internet virányain fellelhető leggyönyörűségesebb kézimunkakereskedésbe, és annyit vásárolhatok, amennyit nem szégyellek. No, nekem ilyesmit nem kell kétszer mondani, öt perc alatt eltapsoltam egy halom aranyat, petákot és rézgarast - ifjú házaspárom utólag meg is állapította, hogy elég magasan van az én szégyenlécem, máskor nem tesz ilyen elhamarkodott ajánlatot, de én azon az állásponton vagyok, hogy ha a férfi szólt, akkor a férfi vállalja is a következményeket.

Ma érkezett meg a zsákmány, csupa borzongató gyönyörűség, nem bírok betelni a látványukkal, a tapintásukkal, illatukkal:


Stéphanie, a boltocska üzemeltetője, neves gyűjtő és valóságos szaktekintély az antik vászonneműk, fehérneműk, hímzések világában, és az oldalán régiségeket és reprodukciókat egyaránt árul, például az a plakett a gyöngyházgombokkal és a rózsás széphölggyel is egy ilyen reprodukció az Aranykorból, amikor még az volt, hogy bementél a boltba egy féltucat gombért, és a kezedbe nyomták ezt a gyönyörűséget, amiért ma bolhapiacokon tépjük egymás haját alkuszunk mi széplelkek.

A fehér szalagra és a gombokra hivatalból szükségem volt az egyik tervbevett képhez, és könnyen belátható, hogy ha már arra jártam, nem tudtam ellenállni a másik szalagnak, a margarétás fonaltartónak és annak a tüneményes "A" betűnek sem, bár lehet hogy azt csak őrizgetni fogom örökkön örökké, mert nem lesz szívem visszavonhatatlanul felvarrni bármire is, csak előveszem majd borús napokon, és ezzel vidítgatom a lelkem.

Ami pedig mindenekfelett jólesett, az az óvó gondoskodás volt, ahogy a csomagot küldte nekem a hölgy, ugyanis minden darabot külön-külön finom rózsaszínű selyempapírba csomagolt, és még egy pár apró ajándékkal is kedveskedett, fehér és piros gombokkal, melyeket bizonnyal felhasználhatok majd a Ma leçon de broderie képhez.

Merci Stéphanie!