viktoriánus fuvallat...

Namost az ötlet még valamikor az ősszel fogant meg bennem, amikor a Downton Abbey egyik epizódjában láttam, hogy a kamrában a tejszínes köcsögöt valamiféle kis gyöngyökkel csicsázott horgolt kendővel takarták le a bogarak és egyéb szöszök távoltartása végett, és akkor ugyan még nem szökkent szárba az idea, de azért betápláltam a memóriámba későbbi megvalósításra. Aztán amikor a minap a Victorian Kitchen főcímzenéje alatt láttam egy pont ugyanolyat, úgy éreztem, hogy ez jel, ideje megvalósítanom a saját változatomat, nem él-he-tek kancsóterítő nélkül tovább. És akkor térültem-fordultam-kigondoltam, és sitty-sutty meg is csináltam ezt itt a képen:Ilyenkor nyáron ugyanis a fél életünket a kertben, a cédrus árnyékában töltjük egy jó könyv, a kézimunkám, és egy nagy kancsó hideg ital társaságában, ami rendszerint vagy jegescitromostea, vagy jegeslimonádé, vagy jegesbármimás, csak jeges legyen, és édes-savanykás, és mivel éppen ezt az ízvilágot preferálják a bogarak és egyéb szöszök is... szóval elkél a háznál az ilyesmi...
Az anyag fehér lenvászon, a fonal DMC 932, a mintához Aquarelle-től a Patchwork Royal Blue egyik kockáját választottam, a "nehezék" pedig baroque-metszésű Swarovski gyöngy, antikolt ezüstszínű fityegővel.Jellemző persze, hogy azalatt míg dolgoztam rajta, és amióta elkészült, szünet nélkül szakad az eső, fotózni is csak két égszakadás között tudtam, úgyhogy konkrétan használatba még nem vétetett... Ez olyan Murphys dolog, rendszeresen előfordul velem.