játék logó...

Készítettem egy logót a játéknak, ha esetleg valaki szeretné kitenni blogja oldalsávjába.
Hálásan köszönök minden linket!

A Közös Nagy Nyári Móka! - avagy az ÉV JÁTÉKA!!!

Úgy határoztam, hogy mielőtt elibétek terjesztem, hogy miféle nagy dolgot szeretnék tőletek kérni, először is megmutatom, hogy mit szeretnék én adni cserébe, mert ha rögtön a kéréssel kezdem, félek még a fejemre borítjátok az asztalt pimasz merészségem miatt, úgyhogy fehér zászló gyanánt járjanak előttem ajándékaim, avagy lássuk a medvét:

(kattints a képekre)

Nos? Pihe-puha már a szívetek gyarló kis enmagam iránt? Mer' akkor most elmondanám az apróbetűs részt.

Szóval, amint az az előző bejegyzésemből is látható, lakásdekorálás szempontjából momentán épp az ágytakarók lázában égek, és bár serényen dolgozom az egyiken (ráadásul - ó jaj! - a kisebbiken!), ebben az iramban jó ha még ebben az évtizedben végzek vele, egy másikra már nem telik ki az erőmből, és ami még rosszabb, a fantáziámból. Pedig én bizony a másik ágyra is szeretnék egy ágytakarót (kapisgálod már a feladatot?...), méghozzá nem is akármilyet képzeltem el oda, hanem egy olyan frenetikusan fantasztikusat, egy korszakalkotóan, lélegzetelállítóan különlegeset, egy olyat, ami egyedi és megismételhetetlen, ami rabul ejti a szemet, és ami meghökkenti a lelket, amitől libabőrös lesz a kar, amitől elfacsarodik a szív, amitől megroggyan a térd, olyat, ami tele van vidámsággal és kacagással és szépséggel és ötlettel és fantáziával és ragyogással és zenével és mesével...!
Hát ilyen ágytakarót szeretnék én... és hát ilyet nem lehet ám a boltba' kapni... és sajnos egyedül én nem tudok ilyet csinálni...
De veletek igen, ha segítetek, mert ha mindenki csinál hozzá egy kockányit, amibe beledolgozza a jobbik felét, akkor a sok kicsiből egyszercsak egy pont olyan lesz, mint amit elképzeltem, egy olyan takaró, aminek lelke van, és amilyen senki másnak nincs kerek-e golyóbison, de egy kicsit mégis mindenkié...

A lelkesítő szónoklat után jöjjenek a prózai részletek tehát.

- A cél egy 15x15 cm-es négyzetekből álló, barna, kék, és fehér színekben pompázó ágytakaró, melynek a teljes mérete 210 x 225 cm (gigantikus tudom...).

- Mindenki, aki készít egy 15 x 15 cm-es négyzetet, és elküldi nekem, bekerül a sorsolásba valamelyik ajándékcsomagért. Ha több négyzetet küldesz, akkor többször kerül be a neved a kalapba, nagyobb eséllyel nyerhetsz. A minumum nevezés 1 db. négyzet, a maximum nevezés 5 db. négyzet, ez utóbbi esetben értelemszerűen ötször kerül be a neved a kalapba, de egy név csak egy csomagot nyerhet, tehát mindhárom csomagot más-más játékos nyeri.

- Ha szeretnél résztvenni a játékban, akkor írj nekem egy emailt a

nagy.takaro@gmail.com

címre, én pedig elküldöm a postacímemet. A kommentekben való részvételi szándékjelzés ezúttal nem működik, csakis az emailes jelentkezés, mert nem szeretném nyilvánosan kiírni a postacímemet, gondolom megértitek.
Önmagában az emailes jelentkezés nem kötelez semmire, ha időközben meggondolod magad, vagy mégsincs kedved játszani, akkor semmi baj, mert a nevezés úgyis csak akkor aktiválódik, ha megérkezik a négyzet. Ekkor én rögtön írok egy igazoló emailt róla, és ahány négyzetet küldesz, annyi cetlire írom fel a neved, és rögtön bedobom a "kalapba", ami ez esetben egy böhöm nagy üvegváza.

- A borítékba a négyzet(ek) mellé egy papírkára írd fel kérlek a nicknevedet és az emailcímedet, valamint az igazi nevedet és a postacímedet is, mert ha a nagy csomagokat nem is nyerheti meg mindenki, azért egy kedves kis apróságot mindenkinek küldök majd, és ehhez szükségem lesz a címedre. Ezenkívül a blogod vagy weboldalad címét is írd majd le (persze csak ha van), mert hetente-kéthetente megmutatom az addig beérkezett darabokat, és linkelem hozzájuk a készítő nicknevét és blogját is (már ha valaki ezt nem tiltja meg kifejezetten).

- Ha a blogotokban szántok egy bejegyzést a játéknak, azt nagyon megköszönöm, de nem feltétele a részvételnek, nyugodtan játszhatnak olyanok is, akiknek nincs blogjuk vagy weblapjuk, vagy csak nem akarnak írni róla.

- A játékot nem fogom külföldiül kiírni, csakis magyarul, magyarajkú játékosoknak. A földbolygó bármely részéről lehet nevezni, de csak magyaroknak. Ez most egy ilyen játék.

- A játék egész nyáron tart, van bőven időtök, csak az OKTÓBER 31.-i postával ér véget a játék, és utána pár napon belül szeretnék is sorsolni, de konkrét dátumot nem tudok megadni, mert ha valaki jelzi, hogy a határidő előtti napokban feladta a csomagot, de még nem ért ide, akkor természetesen megvárom, senkit nem hagyok ki a sorsolásból!

Ami a pedig magát a négyzetet illeti:

- Méretbeli megkötés: megközelítőleg 15 x 15 cm-es legyen a négyzet, nem baj, ha nem hajszálpontosan 15 centi.

- Technikai megkötés: nincs. Lehet a négyzet horgolt, kötött, vagy hímzett-kötött, lehet nagyikocka, lehet másféleképp horgolt, lehet egyszerű, lehet bonyolult, rá lehet dolgozni gombot, gyöngyöt stb, a végtelen fantáziátokra bízom, tőlem akár még varrott vagy keresztszemes hímzett vászon is lehet, csak az a lényeg, hogy akkor legyen egy horgolt kerete amivel hozzávarhatom a többi négyzethez (ilyesmire meg ilyesmire gondolok).

- Anyagbeli megkötés: szintén nincs. Ha esetleg módotokban áll válogatni, akkor nagyon hálás lennék ha minél természetesebb anyagból készülne, mert rettenetesen érzékeny a bőröm, egy műszálas ruhától fél óra alatt kiütéses leszek, tényvalóság, hogy nem én fogom a takarót viselni, hanem az ágy, szóval ez nem egy komoly megkötés, csak megemlítem, hogy a természetes anyagokat preferálom ha választhatok.

- Színbéli megkötés: nagyon is van!!! BARNA, KÉK és FEHÉR. Ennyi, de ez nagyon fontos, mert a tiri-tarka is csak bizonyos határokon belül ízléses, már persze csak ebben az esetben, mivel a kérdéses szoba színeivel akarjuk harmóniába hozni. Variációk egy témára. Színtémára. Árnyalatbeli megkötés viszont nincs. Lehet világos, lehet sötét, lehet egyszínű, vagy színátmenetes vagy mintás, csak lényeg, hogy ennek a három színnek az egyike, vagy kettős vagy hármas kombinációja legyen. Egy sima fehér vagy egyszínű kék nagyikockának is ugyanúgy fogok örülni, mint akár egy mintás kötöttnek. A fehér sem kell, hogy hófehér legyen, a piszkosfehér, vagy az elefántcsont szín is jó, csak talán ne legyen (vaj)sárgába hajló, ha lehet.

Végül pedig az utolsó feltétel, hogy a négyzetkészítés közben légy vidám, hallgass egy jó zenét, vagy hangoskönyvet, csacsogj a barátnőiddel, vagy nézz egy jó filmet, és gondolj valami gyönyörűre, hogy szép dolgokat sutyorogjon a takarónk, ha elkészül!

Ha bármi kérdésed van, a kommentekben vagy emailben is felteheted, ha esetleg valami közérdekű merülne föl, amit most esetleg elfelejtettem, azt majd beemelem a posztba is.

Nagyon szépen köszönöm előre is a részvételeteket,
és a segítségeteket, hogy közös munkával elkészüljön
a világ legtsudásabb ágytakarója!

vanília és puncs...

Nagy munkában vagyok, ágytakaró-horgolós munkában. Valószínűleg mostmár életem végéig nagyikoczkákat fogok horgolni, mert akármennyit horgolok meg, valahogy csak nem apad a gombóchegy. A sárga és rózsaszínű gombóchegy, amitől mindig vaníliapudingot, és málnajoghurtot vizionálok, nohát!
Másrészről viszont már kész az első nagyobb blokk a hatból, és a másodikból is jópár koczka várja az összevarrást, és olyan jó ránézni, és elképzelni, hogy fog festeni, ha kész lesz...

Az alkotókuczkómba készül különben, a csupa napsugár kis menedékembe, amit halvány sárgával, finom rózsaszínnel és tiszta hófehérrel dekorálok, amibe sikerült beszuszakolnom életem nagy szerelmét, a 10 éve áhított IKEA Hemnes "karfás" ágyat, hatalmas fiókokkal, és lécekkel, és skandináv hangulattal, és amihez kiválóan illik majd ez a pamut-pasztell kompozíció... csak látnám már végre az alagút végét...

(igen, azt a lenvászon szütyőt is én csináltam a horgolós kisbigyóknak,
szívem büszkesége...)

csak zárójeles kép,
erről az ágyról regéltem odafönt:

__________

Jaj, azt majdnem elfelejtettem mondani, hogy

JÖN JÖN JÖN!
AZ ÉV JÁTÉKA A KACATÉRIÁN!

értékes nyeremények...
érdekes kihívás...
érdemes benézni...

holnap reggel (23.-án) pontban 9:00-kor minden kiderül!!!

(mézesmadzag rovatunkat olvashatták)

helyzetjelentő...

(forrás: cafepress.fr)

Barangoló

Párizs egy eldugott kis negyedében van egy hely, a teázók paradicsoma, a kötögetők mekkája, azaz a L'OisiveThé. Nem lehet azt mondani, hogy ez egy teaszalon, vagy hogy egy kézművesbolt kötőknek, ez inkább valamiféle csodás fúziója a kettőnek, afféle Köteázó.

(forrás: L'OisiveThé)

Ez az a hely, ami minden földi jóval ellátja a betérőt, egy finom tea, sós és édes sütemények, temérdek színes fonal körben a falakon, hangulat, nyugalom, báj, barátnők és csacsogás, hát kell ennél több? Minden nap nyitva van, be lehet menni csak olvasgatni is, vagy mondjuk naplót írni, de ha egy egész barátnői kézimunkakör jelenik meg egyszerre, akkor sem jönnek zavarba, csak összetolják az asztalokat, és máris kezdődhet az ereszdelahajamfonalam!

(forrás: flickr)

Szép időben még a teraszra is ki lehet ülni, szemlélni a járókelőket,
fecsegni naphosszat, ebédelni
és kötni-kötni-kötni... de horgolni is szabad!

(forrás: Bliss in the city)

---------------------------------------------------------------------

Nos, ez itt alant valami egészen más, de véletlenül rábukkantam böngészés közben, és nem bírtam nem betenni ebbe a posztba, mert egyszerűen... hihhihiiiii!!!

(forrás: Gary Salter Photography)

Tsupa czifra gyönyörűség és fölséges pompa...

Elhűlve olvasom Takáts Sándor Régi magyar nagyasszonyok című munkáját, és elszorul a szívem, amikor ilyen leírásokat találok, mint amit beidéztem itt alant. Micsoda csodálatos kézimunkákat készítettek a régmúlt századok asszonyai! Milyen jó mulatság lehetett ez a mennyegzői sürgés-forgás! Mindenki szabott-varrt, közben daloltak, és álmodoztak a kedvesükről, fecsegtek, pergett a nyelvük megállás nélkül, vidám élet lehetett ez akkoriban."Akár nemes-, akár jobbányleány ment férjhez, a lakodalmon az egész udvarnép részt vett. A kastélyok életében a menyegző volt a legkedvesebb ünnep és a legnagyobb mulatság. Gondolhatjuk tehát, minő nagy készülődés előzte meg azt! Bizony úgy volt, hogy az egész udvarnép munkára övezte fel magát. A jegyben járó leányok, a leányasszonyok, az atyafi leányok és asszonyok, a gyöngyfűzők, a gombolyító- és varróasszonyok, a csipkeverők, a recekészítők édes álmuk elmulasztásával is dolgoznak. Aki csak kikelt a gyermeksorból, munkát kap, s jókedvvel míveli azt. Mindenki igyekszik magáért kitenni, mert mindegyikük erősen hiszi, hogy a koszorúslányok közé választják. Az asszonyi rend derekasan munkálkodik. Mindeniknek azon jár az esze, hogy ha majd ismét leánykérni jönnek, neki is ilyen segítői lesznek. És foly a munka, és készül a sok fátyolelőruha, az arannyal és selyemmel varrott orcatörlő, a hímes előkötő kazul varrással és spanyol hímmel, a vállfőben zománcos aranyboglárokkal rakott ingvállak, az aranyos receszoknyák, fodrukon arany boglárokkal vagy gyöngyös prémmel, az aranyszövéssel szegett vontarany szoknyák fodortámasztókkal, az aranyos kaftánból varrott vetkőzőruhák, a selyemprémes szoknyaingek, a csipkés csahojok, a tarka matériás mellrevalók, a leányhímes patyolat ingvállak, a gyöngyös beretromok, a vontaranyból készült bogláros főkötők, a hímbe szedett aranyos ingek, a subák, a kacukák, pástélyukon aranyboglárokkal, a bogláros udvarlópárták és a koronkák, a rózsás hímmel varrott aranyos lepedők, melyeknek mindkét mesterkéje más és másféle, a csepegtetve varrott abroszok, az arannyal hányt derék és fejaljak."
Tulajdonképpen soha nem értettem, miért akarják lenyomni a torkunkon a "sötét középkort", mikor ilyen örökséget hagyott maga után. Egyszer jártunk itt Franciaországban egy történelmi élményparkban, Puy-du-Fou a neve, és szörnyen mérges voltam, amikor a "tipikus középkori falu"-részlegben csak düledező deszkaviskók voltak, bennük egy marék szalmára vetett lyukas, mocskos pokróc, valami tűzhely, néhány horpadt edénnyel, és pár műanyag bábu koszos, idomtalan rongyokba öltöztetve, azzal hogy nesze, ez volt a sötét középkor. Micsoda hazugság! Hát csak egy pillantást kell vetni a régi népviseletekre, milyen színes forgatag, volt az! Piros csizmácskák, pántlikák, hímzett, sarkos papucsok, kivarrt ködmönök, kacabajkák, gyolcsból varrt fehérneműk, gyöngyökkel rakott párták, fodrok, behúzások, tarka kendők, alsószoknyák tucatjai, mind-mind kézzel varrva és csinosítva. Ha a ruhájukra ennyit adtak, akkor az otthonunkra is épp ilyen kényesek lehettek! Lehet hogy kicsi volt a parasztkunyhó, és nem gazdag, de biztos, hogy tiszta, mint a patyolat, és otthonos. Faragott bútorokkal, festett edényekkel, tulipános ládával, égigérő dunyhaheggyel, búbos kemencével, hamuban sül pogácsával. Mindent saját kezükkel készítettek, sok szeretettel, és úgy hogy nemzedékeken át kitartson. És mennyi-mennyi elfeledett mesterség!
"Ki hinné például, hogy a letűnt századokban mennyi illatszer és gyógyítóvíz készítéséhez értettek ők? Edények segítségével párolás útján készítették a különféle fűvizeket és virágvizeket. Nem valami nehéz mesterség ez, s asszonyaink kitűnően értettek hozzá. Az elkészült virágvizeket kerekded üvegekben az úgynevezett víztartó almárjomban helyezték el. Néhol pedig római fogasokon tartották. A régi összeírásokból láthatjuk, hogy asszonyaink mily sokféle virágvizet készítettek: parlagi rózsavíz, epervíz, petrezselyemvíz, bodzavirágvíz, fejér liliomvíz, hársfavirágvíz, tamariskusvíz, turbolyavíz, útifűvíz, lómentavíz, fodormentavíz, gyöngyvirágvíz, szegfűecet, levendulabor, cseresznyevíz, kakukkfűvíz, sóskavíz.
A különféle virágvizeknek a régi magyar konyhában is szerep jutott. A rózsavizet például a torták, az ostyabéles s más sütemények és konfekták készítéséhez használták.
Az illatos virágvizeket a befőttek szagosításához is használták. A violaliktárium, a rózsaméz, a becsinált viola szintén virágvizekből készült."

kettő kész, maradt tíz...

Elkészült a nagyikoczkás mamuszkám is, gyorsmenet, csak 12 négyzetblokk kell hozzá, aztán egybehorgolni az egészet (vagyis kettőbehorgolni, hogy pontos legyek). Biztos lejárt lemez már ez a mamuszka horgoberkekben, de nekem vadonatúj, a Purl Bee-n találtam az ötletet, és hozzá a részletes összeszerelési útmutatót, kezdőknek kiváló:

Pöndörsarok, manóstílusban:Juhliska volt a legfőbb segítségem, végig lelkesen drukkolt nekem,

és gombolyagtámaszt nyújtott:3-as horgolótű, fonal: Spud & Chloë
(7506-Toast ; 7509-Firecracker ; 7511-Chipmunk)

Egy kész, maradt tizenegy...

A napirendemnek hála - amit persze nem tartottam be, viszont sebesebb munkára ösztönzött - már el is készült egy téma a TucatListáról, méghozzá a sormintás lenvászon kéztörlők. Ezeket a darabokat a funkció mellett egy-egy szeretve szeretett kincsem ihlette, amiket oda is fotóztam melléjük.

Becsipkézett kéztörlők a fürdőszobába az idevetődő vendégek számára. Azért a vendégeknek, mert nekem nincs szívem összevizezni őket, vendégek meg amúgy is csak fényévente egyszer jönnek ide, és általában az is az anyukám, aki elég megbízható ahhoz, hogy neki se legyen szíve összevizezni őket:A kompozíciót a legszebb Sajou hölgyek ihlették (akiket szintén nincs szívem befonalazni), a mintákat Anne Van Damme: Dentelles, galons & rubans című könyvéből néztem ki,
a fonal DMC 3802, a csipke pedig a helyi kézműves boltból való:Díszkonyharuhák a zöld konyhámba. Azért dísz, mert teljességgel kizárt, hogy én ezeket bepiszkítsam, csak nézni szabad, de azt nagyon:Afféle homesweethome stílusban képzeltem el őket, vidéki jelleggel, és a legtündéribb Theodora Cleave gombjaim ihlették, amiket időtlen idők óta őrzök féltékenyen, és néha előveszem, hogy gyönyörködjem bennük egy kicsit. Minták lsd. fönt, fonal DMC Perlé 8/580, a csipkét pedig a drága Laucicától kaptam ajándékba, egyenesen a provence-i nagyipadlásról!

Díszkonyharuhák az anyukám barna konyhájába, megelőző csapásként, mivel ő elvből elkunyiz mindent, amit enkezemmel készítek, de ezúttal eleve számítottam rá, így neki is hímeztem/csipkéztem dolgokat, hogy a föntieket végre megtarthassam magamnak:Csuhékisasszonykáim ihlették, akik a kandallópárkányon laknak: a csukott napernyős Anne Shirley, a nyitott napernyős pedig természetesen Diana Barry. Minták ugyanonnan (ha jól emlékszem), fonal DMC 839, csipke Sajou:

napirend...

A hétvégén elővettem az összes készülő, félig kész, vagy tervbe vett munkámat, hogy megszámláljam őket, és az a megdöbbentő eredmény jött ki, hogy egyszerre kerek egy tucat holmin dolgozom, nem csoda, ha nem haladok egyikkel sem. Tarthatatlan állapot, úgyhogy kénytelen voltam kidolgozni egyfajta napirendet (hétfőn például kizárólag a törülközőket hímzem, kedden meg csakis a függönyöket horgolom, semmi mást), hogy tervezetten dolgozzam rajtuk, és sziklaszilárdan eldöntöttem, hogy semmilyen körülmények között nem kezdek bele semmi újba, míg ki nem pipáltam mindent a listámon:

• 3 pirossal hímzett pamut törülköző a mosókonyhába KÉSZ
  
• 2-2-2 csipkés-hímzett lenvászon kéztörlő KÉSZ
  
• háziáldás KÉSZ
  
• 4 részes árnykép a konyhába (1/4 kész)
  
• horgolt hajpánt(ok)
  
• horgolt terítő a tálalókomódra
  
• horgolt babatakaró KÉSZ
  
• vendégszobai/alkotókuczkóbéli horgolt ágytakaró
  
• horgolt mamusz nagyikoczkákból KÉSZ
  
• kancsóterítők KÉSZ
  
• horgolt függöny a mosókonyhába
  
• fehér horgolt terítő a vendégszobai éjjeliszekrényre KÉSZ
  

+ Nuancier

Néhány kép a készülő munkákról
(alig fértek el a munkakosarak az ebédlőasztalon):

csipkézem a lelkem is...

A minap elcsábultam egy kicsike, pár oldalas újságra, amiben csodálatos horgolt csipkék vannak, a mintáikkal együtt, és noha felőlem a rajzokat és leírásokat éppenséggel hottentottául is írhatták - pont annyit értettem meg belőlük, mint franciául - azért nyálcsurgatva lapozgattam oda-vissza az elejétől a végéig nagyjából úgy egy milliószor. Végül úgy döntöttem, hogy most már juszt is nekifekszem a horgolásnak, és megtanulom, ha beledeglek is, mert nonszensz, hogy már az egész világ tud horgolni, csak én nem. Az elmúlt két évben körülbelül egy tucatszor ültem le már ugyanezzel a sziklaszilárd elhatározással, olvastam könyveket, leírásokat, néztem videókat óraszám, de semmi, még egy rendes láncot se sikerült alkotnom, nemhogy pálcákat és tsait. Az anyukám mondta ugyan, hogy semmi baj csak próbálkozzam, semmi az egész, épp csak rá kell éreznem a mozdulatokra, és akkor magától megy majd a horgolás, mint a karikacsapás. Megint - mint mindig - kiderült, hogy az anyukámnak van igaza, tegnap leültem, elővettem egy jó vastag fonalat meg egy hozzá való horgolótűt, kerestem egy szimpatikusnak látszó horgolás videót, és nem is tudom mi történt, de a kezem valahogy magától kezdett el mozogni, és 20 perccel később már ott volt egy nagyikoczka a tenyeremen. Dobtam egy hátast. Aztán hogy ki ne jöjjek a frissen szerzett gyakorlatból, menten csináltam még egy nagyikoczkát, és megterveztem egy babatakarót az enyári születésű unokaöcsémnek, majd azzal a megnyugtató prevízióval mentem aludni, hogy ha nagyon-nagyon sokat gyakorolok, akkor majd egyszer talán a messzi-messzi jövőben én is tudok olyan finomságos csipkecsodákat horgolni, mint amiket az újságomban láttam. Reggel aztán gondoltam egy nagyot, leültem, elővettem egy jó vékony horgolófonalat (10-es) meg egy hozzá való horgolótűt, kerestem egy szimpatikusnak látszó horgolás videót, és nem is tudom mi történt, de a kezem valahogy magától kezdett el mozogni, és 2 órával már ott volt egy horgolt kis csipkemicsoda a tenyeremen (lásd képen). Na akkor dobtam csak a hátasokat igazán! Hisz ez könnyű, hiszen ez piszok egyszerű!!! Bónuszként még a rajzolt mintákat is sikerült kikódolnom, úgyhogy lehet hogy belefogok valami nagyobb lélegzetvételű tsudaterítőbe, de igazán.Az igazi persze az lenne, ha olyan szépen faragott kis pálcikákkal tudnék csipkét verni, mint azok az aranyos öreg nénikék, de az még arrább van. Mindenesetre én máris beszereztem pár ilyen pálcikát, és ezeken tartom a csipkéimet, szalagjaimat.

Hasznos videók, amikből én tanultam:
- alapok a kezdőknek: ITT és ITT
- nagyikoczka: ITT
- a képen látható csipkemicsoda: ITT
- recehorgolás tutorial (ezt még nem próbáltam, de feltett szándékom): ITT

+ francia jelmagyarázat: ITT

TIPP: a fonalmaradékok problémája - kipipálva!

Az az egy bajom ezekkel a hatszálas fonalmotringokkal, hogy hímzés után mindig marad minimum 2-3 levágott szál, aminek a tárolása elég macerás dolog, mert folyton gabalyodik-csavarodik, és elkavarodik a saját bobinájától.

Eleinte ezeket a maradékokat a papírbobinák lyukaiba hurkoltam bele, de az nem volt kielégítő megoldás, mert átláthatatlan lett tőlük a bobinarendező, úgyhogy kitaláltam, hogy kartonlapokat lyukasztgatok ki, és azokra aggatom fel számszerűleg, a fonalas kartonokat meg egy zacskóban tartottam az egyik fiókban. Ez sem volt éppen szerencsés ötlet, mert új hímzések előtt rendszeresen elfelejtettem megnézni, hogy nincs-e megkezdett szál a szükséges színekből, és többször is előfordult, hogy egy már használt színből újabb hatszálas fonadarabkát vágtam le, és annak a maradéka is épp úgy a nyakamon maradt, mint korábban.

Most ettől az új ötletemtől várom a végső megoldást, azt találtam ki ugyanis, hogy jól látható helyre és jól elkülönítve akasztom ki a fonalmaradékokat:

Először is keménypapírból, ceruza, vonalzó és különféle papírlyukasztók segítségével gusztusos kis fonaltartó kártyákat készítettem, és előástam néhány rajzszeget, meg egy parafatáblát:

Azután megszámoztam a kártyákat, felhurkoltam rájuk a fonalakat, és a rajzszegekkel sorban felerősítettem őket a parafatáblára:Végül pedig addig rebegtettem a pilláimat a doki orra előtt, mígnem végre hajlandónak mutatkozott felfúrni a parafatáblámat az Alkotókuczkóm falára, pontosan a komód fölé, amiben a fonalaimat tartom (ha még ezután is elfeledkezem a korábban már levágott fonalakról, akkor nincs mit tenni, orvosi eset vagyok):
Ti hogyan oldottátok meg ezt a problémát?

lapzsemle...

Muszáj azonnal hírt adnom arról amit találtam, azaz, hogy a Broderie Creative Mains & Merveilles című francia magazin legújabb, n°40-es számának témája: La Broderie Hongroise, azaz a magyar folklór hímzés! Csodaszép minták vannak benne, igazán ízlésesen és csinosan mutatják be benne a kész hímzéseket, öröm ránézni.

Íme a borító, és még néhány oldal a kedvenceim közül,
nézzétek meg, és gyönyörködjetek ti is!

filcelő...

A minap kaptam ajándékba néhány darabka színes filcmaradékot, úgyhogy most addig játszom velük, míg el nem fogynak. Nagyon szórakoztató! Eddig ezek készültek el:

csip-csipkés madárkák(katt a nagyobb képért)

needlebook, avagy tűtartó izéke

valami frappáns magyar elnevezésen töprenkedem...

(katt a nagyobb képért)

Itt találjátok a szabásmintákat is, ha netán kedvetek szottyant filcelni egy kicsit:

__________
u.i.: Ezeken felül készült még egy pár piros gyöngyökkel (majdnem)teliszórt, madárkás-pántlikás, napsugárszínű mamuszka is, de a főpróba közben olyan példátlanul nagyot nyaltam benne a parketten (élénk kékre és zöldre vertem a térdem), hogy nem tekinthetem elkészült műalkotásnak, míg meg nem oldom a csúszásgátlás égető kérdését...

frivolitás, hajócsipke

Én már annyit csodáltam Laucica hajócsipkéit az elmúlt hónapokban, hogy nem bírtam tovább, és elhatároztam, hogy én is megtanulom, ha beledeglek is. Nos, nem esett semmi bajom, és a hajócsipke készítés is sokkal könnyebb, mint gondoltam. A hajócskákkal ugyan eleinte alaposan meggyűlt a bajom, még mindig égnek áll a hajam, ha azt hallom: "csomóátugrasztás", de ha csak egyszer is sikerül, akkor már mindig sikerülni fog. Az az egy bajom volt vele, hogy a hajócskákkal rendkívül lassan ment a munka, persze a gyakorlatlanságom miatt, de akkor is, szeretem a gyors sikerélményt, és ez elmaradt, el is ment tőle picit a kedvem. Aztán láttam itt-ott, hogy van ennek a technikának egy tűvel készíthető változata is, ami még a hajócskánál is könnyebbnek tűnt, sőt gyorsabbnak, belevágtam hát, és le vagyok nyűgözve az eredménytől. Ezek a darabok az első 1-2 napon készültek pár óra alatt:Azóta már annyit gyakoroltam éjjel-nappal, hogy mostanra a két mutató- és hüvelykujjamon rendes vízhólyag nőtt, úgyhogy pár napra visszatérek a hímzésemhez, de rendeltem már szép fekete horgolófonalat, amint az megjön, újra nekifekszem a frivolitásnak.

Ha valakit szintén érdekel ez a technika, jó szívvel ajánlom kipróbálásra, nem kell egyéb felszerelés hozzá, mint egy jóóóó hosszú tű, kb. 15-cm-es (különböző vastagságú fonalakhoz különböző vastagságú tűket lehet választani, pl. ITT. - ha kell segítség a beszerzéshez, szólj nyugodtan), egy 1-es horgolótű, és valami jó minőségű, puha, pamut horgolófonal, kezdetben érdemes 10-es vagy akár 8-as méretűt választani a tanuláshoz, és mondjuk nem fehéret, hanem ekrüt, mert azon nem látszanak meg annyira a kis koszos izzadságnyomok, ami az első daraboknál elkerülhetetlen.

További hasznos segédanyagok:

VIDEÓ 1 - remek anyag, erről tanultam meg a tű használatának alapjait, vagy ezerszer végignéztem.
VIDEÓ 2 - az osztott gyűrű készítésének bemutatása

Ingyen Minták 1 - a fenti képen látható darabok mintáit erről az oldalról vettem
Ingyen Minták 2 - itt is nagyon gusztusos kis minták vannak, körülbelül mindet-mindet akarom!

Hajócsipke tanfolyam - Anton weboldala is nagyon-nagyon hasznos, ha valaki a hajócskákkal próbálkozik, részletes leírást találni itt szinte mindenről, remek képekkel, és ami nekem nagyon sokat segített, az a minták olvasásáról szóló írása volt. (Amúgy Anton oldala az egyik legkedvencebb keresztszemes mintaoldalam is, csodás régi minták új rajzolatait készítette el, a napokban hímeztem a nagyimnak egy csodás törülközőt, amihez innen választottam mintát.)
Laucica hajócskás leírása - ez is nagyon klassz leírás, jó képekkel
Csomóátugrasztás - végül még egy videó hajócskával készített csipkéhez, én kizárólag erről értettem meg azt a nyamvadt csomóátugrasztás-dolgot, miután hat teljes órán keresztül téptem a hajam...

jön, jön, jön! - primadonna csecsebecsek

Cservári MazsaFedák Sári
Csuzma Névi
Játék. Itt. Hamarosan!