csipkézem a lelkem is...

A minap elcsábultam egy kicsike, pár oldalas újságra, amiben csodálatos horgolt csipkék vannak, a mintáikkal együtt, és noha felőlem a rajzokat és leírásokat éppenséggel hottentottául is írhatták - pont annyit értettem meg belőlük, mint franciául - azért nyálcsurgatva lapozgattam oda-vissza az elejétől a végéig nagyjából úgy egy milliószor. Végül úgy döntöttem, hogy most már juszt is nekifekszem a horgolásnak, és megtanulom, ha beledeglek is, mert nonszensz, hogy már az egész világ tud horgolni, csak én nem. Az elmúlt két évben körülbelül egy tucatszor ültem le már ugyanezzel a sziklaszilárd elhatározással, olvastam könyveket, leírásokat, néztem videókat óraszám, de semmi, még egy rendes láncot se sikerült alkotnom, nemhogy pálcákat és tsait. Az anyukám mondta ugyan, hogy semmi baj csak próbálkozzam, semmi az egész, épp csak rá kell éreznem a mozdulatokra, és akkor magától megy majd a horgolás, mint a karikacsapás. Megint - mint mindig - kiderült, hogy az anyukámnak van igaza, tegnap leültem, elővettem egy jó vastag fonalat meg egy hozzá való horgolótűt, kerestem egy szimpatikusnak látszó horgolás videót, és nem is tudom mi történt, de a kezem valahogy magától kezdett el mozogni, és 20 perccel később már ott volt egy nagyikoczka a tenyeremen. Dobtam egy hátast. Aztán hogy ki ne jöjjek a frissen szerzett gyakorlatból, menten csináltam még egy nagyikoczkát, és megterveztem egy babatakarót az enyári születésű unokaöcsémnek, majd azzal a megnyugtató prevízióval mentem aludni, hogy ha nagyon-nagyon sokat gyakorolok, akkor majd egyszer talán a messzi-messzi jövőben én is tudok olyan finomságos csipkecsodákat horgolni, mint amiket az újságomban láttam. Reggel aztán gondoltam egy nagyot, leültem, elővettem egy jó vékony horgolófonalat (10-es) meg egy hozzá való horgolótűt, kerestem egy szimpatikusnak látszó horgolás videót, és nem is tudom mi történt, de a kezem valahogy magától kezdett el mozogni, és 2 órával már ott volt egy horgolt kis csipkemicsoda a tenyeremen (lásd képen). Na akkor dobtam csak a hátasokat igazán! Hisz ez könnyű, hiszen ez piszok egyszerű!!! Bónuszként még a rajzolt mintákat is sikerült kikódolnom, úgyhogy lehet hogy belefogok valami nagyobb lélegzetvételű tsudaterítőbe, de igazán.Az igazi persze az lenne, ha olyan szépen faragott kis pálcikákkal tudnék csipkét verni, mint azok az aranyos öreg nénikék, de az még arrább van. Mindenesetre én máris beszereztem pár ilyen pálcikát, és ezeken tartom a csipkéimet, szalagjaimat.

Hasznos videók, amikből én tanultam:
- alapok a kezdőknek: ITT és ITT
- nagyikoczka: ITT
- a képen látható csipkemicsoda: ITT
- recehorgolás tutorial (ezt még nem próbáltam, de feltett szándékom): ITT

+ francia jelmagyarázat: ITT