az vénülő csontokrúl...

Tegnap este csak úgy ad-hoc nekiálltam október-színű derékmelegítőt kötni magamnak madaras fagombokkal, mialatt meggyőzően kifejtettem a dokinak, hogy ez azért kell, mert télen gyakran fázik a derekam, és akkor eléggé fáj is (pedig soha nem voltam az a csípőnadrágos fajta), és azt nagyon nem szeretem. Erre reggelre egy hirtelen éjszakai lehűlést követően úgy megfájdult a derekam - afféle illusztrációképpen, hogy pontosan mi is az, amit annyira nagyon nem szeretek, - hogy most másra nem is nagyon vagyok képes, mint lehetőleg moccanatlanul kuporogni a fotelban, és október-színű derékmelegítőt kötni magamnak madaras fagombokkal, méghozzá fürgén, mert sürget a szükség. Idén már 29 leszek. Attól tartok kezdek lassan elnagymamásodni.

Amikor épp nem kötök, akkor ezen a gyönyörűségen dolgozgatok serényen, mert a szépséges új fürdőszobám megérdemel egy színben is passzoló törülközőt, úgyhogy e minta mellett döntöttem végül, s szintén e minta tehet arról is, hogy nagyjából megbocsátottam végre, amiért szó nélkül faképnél hagyott minket a De fil en aiguille-magazin (ti mit szóltatok hozzá?), mert cserébe megkaptuk többek között a Création Point de Croix címűt, ami az előbbit ugyan utol nem érheti, de mondjuk nem olyan rossz. Ez a minta is abból van, a 3. számból. Maga a hímzés nagyon egyszerű, de a kontúrozástól már lassan kezdek meghibbanni, mert olyan még véletlenül sincs, hogy rendes lukba kéne böködni, itt többnyire luk-közti böködésekre van szükség, ami egy pamut-aidánál nem kis kihívást jelent. De azért haladok vele, csak előre, rendületlenül!