az új ideámról...

Erre a darabra azért vagyok különösen büszke, mert teljesen saját ötletből született, ez a prototípus, az Első Darab.
Az úgy volt, hogy ugye én állandóan ilyen kockákokat hímzek, azsúrozott lencsíkokra, amik nagyon szépek, csak éppen semmire sem jók, de hát ez az én saját külön dilim. Viszont az igazat megvallva, én nem igazán szeretem az olyan dolgokat amik csak szépek de semmire sem jók, mert alapvetően az alkalmazott művészet híve vagyok (iparművészet vs. szépművészet), ezért van az is, hogy viszonylag ritkán hímzek képet a falra, mert egy idő után már nem férnék be a lakásba tőlük. Különben is, szeretem ha a képeim harmonizálnak egymással és a környezetükkel is, úgyhogy el tudom képzelni, hogy kihímzek egy képsorozatot egy falra, ahová különösen illik, és ahol jól megfér a tapétával, meg a kárpitokkal, de csak azért mert tetszik egy kép, nem hímezném ki, ha nem illik a berendezéshez.

De visszatérve a csíkokhoz, a fenti okok miatt érthető talán hogy mennyire bosszantott a hasznavehetetlenségük, úgyhogy végül múlt héten reggelinél leültem ötletbörzézni, hogy kisüssem mit is készíthetnék belőlük, de a tokvarráson túl semmi nem jutott az eszembe. A férjem azt mondta, nyugodtan varrjak belőlük kis tokokat, már úgyis annyi kis értelmetlen csecsebecsém hever itt szerteszét, hogy eggyel több már igazán nem számít, sőt, ha valamelyik kis bizbazt beleteszem a tokba, akkor legalább a tok értelmet nyer. Tudjátok, mint amikor a Malacka meg a Micimackó meggyőzte a Fülest, hogy nem is olyan nagy baj, hogy a Micimackó megette a Füles szülinapi mézadagját, a Malacka meg kipukkantotta a lufit, mert így legalább a kipukkant lufit tarthatja az üres mézesbödönben, milyen praktikus...
Szerencsére én nem vagyok Füles, akit ilyen könnyen meg lehet vezetni, úgyhogy tovább törtem a fejem, miközben tejet ittam a magas hengerpohárból. És AKKOR kattant be! Tokot csinálok a hengerpohárnak és abban tartom majd a kötőtűimet!

És akkor meglódult a fantáziám, és elkezdtem jegyzetelni, mert ha mondjuk szerzek magasabb hengerpoharat, akkor virágvázák, ceruzatartók, kötőtűtartók tucatjait készíthetem ugyanezzel a módszerrel, mindenféle színből, bármely alkalomra (karácsonyi asztalra karácsonyost, tavasszal csupa ragyogó színnel varrottat, nyárra napraforgósat, a vendégek jönnek, akkor ropit tálalhatok benne), mindig feldobhatom valami új színnel és formával a kandallópárkányt, az ablakmélyedést, a terített asztalt, sőt még ajándékba is adhatom.

Szóval ez az egyik új játékom (a másik a köv.bejegyzésben), most sorozatgyártásba kezdek, először is egy karácsonyi készletet készítek majd, hogy időben kész legyek vele az ünnepre, aztán mondjuk egy házassági évfordulósat februárra... Csúcs!