Szívünk csücske - Karácsonyi angyalszárnyak

Cate Holst is egy egyszerű, de bűbájos ötletet kínál, amivel látványosabbá tehetjük az ünnepi ajándékcsomagokat. A szárnyak mintája helyben letölthető.

source: A Work In Progress

D.I.Y. - Ünnepi kopogtató

De csak azért kopogtató, mert adventi koszorúnak már igazán nem nevezhetem, elvégre arról már réges-rég lekéstünk, de talán vannak hozzám hasonlóan mások is, akik idén egy kicsit lemaradtak a tennivalókkal, és örömmel vennének egy egyszerű, de nagyszerű (és olcsó!) ötletet, amivel még az utolsó napokban is "emelhetik az ünnep fényét..."

Szükséges anyagok és eszközök:
- 1 fém ruhafogas
- némi anyagmaradék
az ünneppel harmonizáló színekben
- olló

Elkészítése: az anyagmaradékokat 13-17 centis csíkokra szabdalom,
miközben néminemű férfisegítség bevonásával a ruhafogast karikába görbítem
(illetve görbíttetem),
majd egész egyszerűen a karikára csomózom a csíkokat...

...sorban egymás után jó sokat,
míg a csomók szoros bevonatot nem képeznek a fémkarika körül.
alapötlet: A Beautiful Mess - thanks for the idea :-)

az vénülő csontokrúl...

Tegnap este csak úgy ad-hoc nekiálltam október-színű derékmelegítőt kötni magamnak madaras fagombokkal, mialatt meggyőzően kifejtettem a dokinak, hogy ez azért kell, mert télen gyakran fázik a derekam, és akkor eléggé fáj is (pedig soha nem voltam az a csípőnadrágos fajta), és azt nagyon nem szeretem. Erre reggelre egy hirtelen éjszakai lehűlést követően úgy megfájdult a derekam - afféle illusztrációképpen, hogy pontosan mi is az, amit annyira nagyon nem szeretek, - hogy most másra nem is nagyon vagyok képes, mint lehetőleg moccanatlanul kuporogni a fotelban, és október-színű derékmelegítőt kötni magamnak madaras fagombokkal, méghozzá fürgén, mert sürget a szükség. Idén már 29 leszek. Attól tartok kezdek lassan elnagymamásodni.

Amikor épp nem kötök, akkor ezen a gyönyörűségen dolgozgatok serényen, mert a szépséges új fürdőszobám megérdemel egy színben is passzoló törülközőt, úgyhogy e minta mellett döntöttem végül, s szintén e minta tehet arról is, hogy nagyjából megbocsátottam végre, amiért szó nélkül faképnél hagyott minket a De fil en aiguille-magazin (ti mit szóltatok hozzá?), mert cserébe megkaptuk többek között a Création Point de Croix címűt, ami az előbbit ugyan utol nem érheti, de mondjuk nem olyan rossz. Ez a minta is abból van, a 3. számból. Maga a hímzés nagyon egyszerű, de a kontúrozástól már lassan kezdek meghibbanni, mert olyan még véletlenül sincs, hogy rendes lukba kéne böködni, itt többnyire luk-közti böködésekre van szükség, ami egy pamut-aidánál nem kis kihívást jelent. De azért haladok vele, csak előre, rendületlenül!

PIMP your mágnestábla...

Egy marék (hűtő?)mágnes is készült máma az Etsyre, az eljárás ugyanaz, mint a rajzszegek esetében.

a rajzszeg új életre hívása...

...az őszi tökszüret jegyében. Ez az új ötletem, perforált kartonra hímzett sütőtökök, aztán mikor ráillesztem a hátlapot, egy sima rajszeget dolgozok a kettő közé, majd egyszerűen összevarrom az egészet. PIMP your parafatábla :)

jó cégérnek kell a bolt...

A mai nappal megnyitottam a saját kis Etsy butikomat, próba cseresznye, meglátjuk mi lesz belőle. Egyelőre csak pár termékkel indítok, hogy megismerjem a rendszert, aztán majd bővítem a kínálatot, ha egyáltalán lesz vevő, mert ötletem az van rengeteg. Csodaszép cégért és avatart tervezett hozzá tehetséges barátosném, a Maya, én meg szabtam-varrtam a kollekciót, mire ma délelőtt végül minden összeállt az induláshoz. Itten vannak a késztermékek:

biscornu és ollóőr, ollómelléklettel:

Könyvjelzők a szivárvány színeiben:Minden jószándékú tanácsot szívesen fogadok!

kényelem a pamlagon

Nagy erőkkel folyik új házikónk csinosítása, most épp a kanapé került sorra két hímzett lenvászon párnácskával. A képen helyet foglal a Lencsi babám is - Aledi keze munkája - nem bírtam ki, hogy ne mutassam meg, olyan édesbájos :-)

minta: Agnès Delage-Calvet: Vert
(Broderie traditionnelle et au point de croix)

Közben sebesen hímezgetem az első Etsy-kollekciómat is, könyvjelzők lesznek belőlük. Ilyesfélék. Remélem veszik majd a népek, mint a czukrot. Ugye veszik majd a népek?

(kattinccs)

az új ideámról...

Erre a darabra azért vagyok különösen büszke, mert teljesen saját ötletből született, ez a prototípus, az Első Darab.
Az úgy volt, hogy ugye én állandóan ilyen kockákokat hímzek, azsúrozott lencsíkokra, amik nagyon szépek, csak éppen semmire sem jók, de hát ez az én saját külön dilim. Viszont az igazat megvallva, én nem igazán szeretem az olyan dolgokat amik csak szépek de semmire sem jók, mert alapvetően az alkalmazott művészet híve vagyok (iparművészet vs. szépművészet), ezért van az is, hogy viszonylag ritkán hímzek képet a falra, mert egy idő után már nem férnék be a lakásba tőlük. Különben is, szeretem ha a képeim harmonizálnak egymással és a környezetükkel is, úgyhogy el tudom képzelni, hogy kihímzek egy képsorozatot egy falra, ahová különösen illik, és ahol jól megfér a tapétával, meg a kárpitokkal, de csak azért mert tetszik egy kép, nem hímezném ki, ha nem illik a berendezéshez.

De visszatérve a csíkokhoz, a fenti okok miatt érthető talán hogy mennyire bosszantott a hasznavehetetlenségük, úgyhogy végül múlt héten reggelinél leültem ötletbörzézni, hogy kisüssem mit is készíthetnék belőlük, de a tokvarráson túl semmi nem jutott az eszembe. A férjem azt mondta, nyugodtan varrjak belőlük kis tokokat, már úgyis annyi kis értelmetlen csecsebecsém hever itt szerteszét, hogy eggyel több már igazán nem számít, sőt, ha valamelyik kis bizbazt beleteszem a tokba, akkor legalább a tok értelmet nyer. Tudjátok, mint amikor a Malacka meg a Micimackó meggyőzte a Fülest, hogy nem is olyan nagy baj, hogy a Micimackó megette a Füles szülinapi mézadagját, a Malacka meg kipukkantotta a lufit, mert így legalább a kipukkant lufit tarthatja az üres mézesbödönben, milyen praktikus...
Szerencsére én nem vagyok Füles, akit ilyen könnyen meg lehet vezetni, úgyhogy tovább törtem a fejem, miközben tejet ittam a magas hengerpohárból. És AKKOR kattant be! Tokot csinálok a hengerpohárnak és abban tartom majd a kötőtűimet!

És akkor meglódult a fantáziám, és elkezdtem jegyzetelni, mert ha mondjuk szerzek magasabb hengerpoharat, akkor virágvázák, ceruzatartók, kötőtűtartók tucatjait készíthetem ugyanezzel a módszerrel, mindenféle színből, bármely alkalomra (karácsonyi asztalra karácsonyost, tavasszal csupa ragyogó színnel varrottat, nyárra napraforgósat, a vendégek jönnek, akkor ropit tálalhatok benne), mindig feldobhatom valami új színnel és formával a kandallópárkányt, az ablakmélyedést, a terített asztalt, sőt még ajándékba is adhatom.

Szóval ez az egyik új játékom (a másik a köv.bejegyzésben), most sorozatgyártásba kezdek, először is egy karácsonyi készletet készítek majd, hogy időben kész legyek vele az ünnepre, aztán mondjuk egy házassági évfordulósat februárra... Csúcs!

Mondtam már...

...hogy én is Furoshiki-lány lettem? Ez itten az enyémkém:105 x 105 centis, azaz táskaméret. Csudaédes, nem?

Mi?! Hogy mi az a Furioshiki? Hát ez a Furoshiki:

Spud & Chloë - Bumble Up Scarf

Ez csak egy olyan Kicsike Kötögetős Posztocska, arról amin épp most dolgozom. Spud és Chloë a két legkedvesebb barátom most nekem, ők a Blue Sky Alpacas új termékei, pihepuha fonalakkal, káprázatos színekkel, nem lehet ellenállni nekik.
Az a jó ebben a vastag Outer fonalban, hogy gyors sikerélményt biztosít, ennek a sálnak úgy nagyjából délután három körül kezdtem neki, és az én igen-igen kezdő tempómmal is idáig jutottam este hétre. Super bulky! Szombaton ebben a sálban megyek vízitornázni, aztán megsétáltatom a városban, hogy mindenki lássa majd, de igazán mindenki :-)

(sajnos nem sikerült jól lefotózni a színeket, igazából nem ennyire jajdezöld ez, sokkal pasztelesebb árnyalatú)
yarns: Spud & Chloë Outer - Soapstone (#7200), Peat (#7204)
needles: Clover Bamboo 10mm
pattern: Bumble Up Scarf by Kim Hamlin

Helló, helló!

Nos, vége a nyárnak - mostmár itt is vége végre - én pedig visszafecskendezem magam kreatív világomba. Teljes gőzzel alkotok, egyszerre hímzek, kötök és horgolok, illetve az utóbbi kettőt egyelőre csak lelkesen tanulom, mondhatom vajmi kevés sikerrel, de nem adom fel míg egy darabban látsz.
A kötésről majd írok egy hosszabb posztot, most inkább megmutatom legutóbbi munkámat, egy csinos kis párnát, amit az alkotókuckóm sarkába szánok majd.
Minta: A mon ami Pierre ; fonal: DMC 5200, 498 ; anyag: natúr lenvászon

egyik oldal:

másik oldal:

Báááj-sziköl Báááj-sziköl...!

I want to ride my bicycle... I want to trallalalala...
(Bicycle Race by Queen)

Szóval már legalább ezer éve keresek valami olyan képet, amit kiakaszthatnék a férjem leendő dolgozószobájába, de eddig semmi használhatóra nem akadtam. Eddig. Pár napja ugyanis rábukkantam az elképzelhető legtökéletesebb darabra, ennél kiválóbbat el sem tudtam volna képzelni. Mind a színvilága, mind a hangulata, mind a témája (a doki nagy bringás, már amikor udvarolt nekem, akkor is mindig a hófehéresszürke kerékparipárján jött értem a hercegem) nagyon pásszol a férjem ízléséhez, sőt a szoba leendő berendezéséhez, igazán remek kompozíció.
Mázli hogy pont most akadtam rá, rögtön ki is ejtettem mindent egyebet a kezemből, és megpróbálom kilencedikéig kihímezni, hogy a házassági évfordulónkra át is adhassam az én édes kis uracskámnak. Remélem sikerül!

Ilyen lesz:

És ilyen most:

(Minta: V. Enginger - Galerie de vélocipèdes, DFEA No.54. ; Anyag: Toile Zweigart Lin Edinburgh 14 fils - Antique White ; Fonal: DMC coton)

fonalakról...

Általában DMC-fonalakat használok a hímzéseimhez, de nagy lelkesedéssel próbálok ki bármi mást is, ami felkelti a figyelmemet. Néha aztán bejön, néha nem, de szeretek kísérletezgetni velük.
Pár hete fedeztem fel a L'atelier du pic vert nevű weboldalt, ahol saját készítésű, kézzel festett fonalait árulja Sophie Pérot. Most ezeknek a fonalaknak a lázában égek, hihetetlenül ragyogó, élő színeket varázsol azokra a fonalakra, általában virágok, gyümölcsök, vagy más természeti szépségek ihletik meg, és én mondom, nem hibáz el egyetlen árnyalatot sem. Minden évszakban más a kínálat, az évszaknak megfelelő színekben, és addig kapható egy-egy szín, míg ki nem fogy belőle a hölgy, akkor aztán új művet alkot.
Itt látható a két aktuális kedvencem: a Fruits Rouge és a Pensée. Melléjük illesztettem egy-egy képet arról, ami ihlette a fonal színeit, így talán érzékelhetőbb, micsoda mesterműról áradozok itt ilyen lelkesen:

(kattintsd nagyobbra!)

Az egyik kedvenc tervezőnőm (Alice and Co) már vagy másfél éve dolgozik ezekkel a fonalakkal a blogján, érdemes odalátogatni, mert ott szinte minden árnyalat látható "munka közben", amellett maga a blog is egy igazi gyöngyszem :-)

egy MajdnemBiscornu...

Végre elkészült a biscornu hímzése, azt hittem hamarabb is végzek vele, de én lüke azt gondoltam ki, hogy majd selyemfonalat használok, mert azzal biztos még szebben mutatna, meg minden... Ja persze, ahogy azt a mamzell kigondolja...
Egy órával később már rongyosra voltak hímezve az idegeim, további egy óra múlva pedig a saját hajamat téptem (meg egy kicsit a dokiét is), és ez még semmi sem volt a visszafejtési tortúrához képest, mert természetesen feladtam a próbálkozást, ilyesmiben nem vagyok rátarti a becsületemre. Én a selyemfonalhoz még nem vagyok elég gyakorlott, vagy csak simán mazohista nem vagyok, nem tudom, de többé a kezembe se veszem, az fix. Csúszott, tekergőzött, szakadt, és folyton szétbomlott, de atomjaira!
Így tehát most a birtokomban van egy alig használt és egy felbontatlan motring fehér (S5200) és két originál piros színű (S321) DMC selyemfonál, amit ezennel felajánlok bárminemű önsanyargató egyén számára cserealapnak két doboz sajtostallérért (mindig sajtostallérért pumpolom az otthonikat).

Itt a kihímzett változat, de még nem állítottam össze, mert kifogytam a töltelékanyagból, meg a fehér selyemszalagból is, és a fehér gyöngyökből is, szóval ez még csak egy olyan MajdnemBiscornu. Egy bisco...

Anyag: Lugana 501 - Bleu de Ciel, 10 fils ; Fonal: DMC Blanc)

Itt a minta is hozzá, ha valakinek netán megtetszene. Antik Sajou ás N. Alexandre mintakatalógusokból fabrikáltam egybe a kacskákat és ringókat, nem egy nagy szám, de én szeretek ilyesmivel bíbelődni:

(Ha kaptad és varrtad, légyszi dobj meg egy emaillel, meg egy fotóval a kész darabról, mert kíváncsi vagyok, mint egy elefánt.)

gyűlnek a gombok...

Névnapom alkalmából életem párja kijelentette, hogy virtuálisan beszabadulhatok az internet virányain fellelhető leggyönyörűségesebb kézimunkakereskedésbe, és annyit vásárolhatok, amennyit nem szégyellek. No, nekem ilyesmit nem kell kétszer mondani, öt perc alatt eltapsoltam egy halom aranyat, petákot és rézgarast - ifjú házaspárom utólag meg is állapította, hogy elég magasan van az én szégyenlécem, máskor nem tesz ilyen elhamarkodott ajánlatot, de én azon az állásponton vagyok, hogy ha a férfi szólt, akkor a férfi vállalja is a következményeket.

Ma érkezett meg a zsákmány, csupa borzongató gyönyörűség, nem bírok betelni a látványukkal, a tapintásukkal, illatukkal:


Stéphanie, a boltocska üzemeltetője, neves gyűjtő és valóságos szaktekintély az antik vászonneműk, fehérneműk, hímzések világában, és az oldalán régiségeket és reprodukciókat egyaránt árul, például az a plakett a gyöngyházgombokkal és a rózsás széphölggyel is egy ilyen reprodukció az Aranykorból, amikor még az volt, hogy bementél a boltba egy féltucat gombért, és a kezedbe nyomták ezt a gyönyörűséget, amiért ma bolhapiacokon tépjük egymás haját alkuszunk mi széplelkek.

A fehér szalagra és a gombokra hivatalból szükségem volt az egyik tervbevett képhez, és könnyen belátható, hogy ha már arra jártam, nem tudtam ellenállni a másik szalagnak, a margarétás fonaltartónak és annak a tüneményes "A" betűnek sem, bár lehet hogy azt csak őrizgetni fogom örökkön örökké, mert nem lesz szívem visszavonhatatlanul felvarrni bármire is, csak előveszem majd borús napokon, és ezzel vidítgatom a lelkem.

Ami pedig mindenekfelett jólesett, az az óvó gondoskodás volt, ahogy a csomagot küldte nekem a hölgy, ugyanis minden darabot külön-külön finom rózsaszínű selyempapírba csomagolt, és még egy pár apró ajándékkal is kedveskedett, fehér és piros gombokkal, melyeket bizonnyal felhasználhatok majd a Ma leçon de broderie képhez.

Merci Stéphanie!