egy MajdnemBiscornu...

Végre elkészült a biscornu hímzése, azt hittem hamarabb is végzek vele, de én lüke azt gondoltam ki, hogy majd selyemfonalat használok, mert azzal biztos még szebben mutatna, meg minden... Ja persze, ahogy azt a mamzell kigondolja...
Egy órával később már rongyosra voltak hímezve az idegeim, további egy óra múlva pedig a saját hajamat téptem (meg egy kicsit a dokiét is), és ez még semmi sem volt a visszafejtési tortúrához képest, mert természetesen feladtam a próbálkozást, ilyesmiben nem vagyok rátarti a becsületemre. Én a selyemfonalhoz még nem vagyok elég gyakorlott, vagy csak simán mazohista nem vagyok, nem tudom, de többé a kezembe se veszem, az fix. Csúszott, tekergőzött, szakadt, és folyton szétbomlott, de atomjaira!
Így tehát most a birtokomban van egy alig használt és egy felbontatlan motring fehér (S5200) és két originál piros színű (S321) DMC selyemfonál, amit ezennel felajánlok bárminemű önsanyargató egyén számára cserealapnak két doboz sajtostallérért (mindig sajtostallérért pumpolom az otthonikat).

Itt a kihímzett változat, de még nem állítottam össze, mert kifogytam a töltelékanyagból, meg a fehér selyemszalagból is, és a fehér gyöngyökből is, szóval ez még csak egy olyan MajdnemBiscornu. Egy bisco...

Anyag: Lugana 501 - Bleu de Ciel, 10 fils ; Fonal: DMC Blanc)

Itt a minta is hozzá, ha valakinek netán megtetszene. Antik Sajou ás N. Alexandre mintakatalógusokból fabrikáltam egybe a kacskákat és ringókat, nem egy nagy szám, de én szeretek ilyesmivel bíbelődni:

(Ha kaptad és varrtad, légyszi dobj meg egy emaillel, meg egy fotóval a kész darabról, mert kíváncsi vagyok, mint egy elefánt.)